Remetebarlang

A palatenger után az út még keskenyebb lett, amit már le se tudtam filmezni,mert kapaszkodni kellett a kormányba.

A folyómedret és az utat is egyre inkább össze lehetett keverni és ezzel együtt a táj is egyre vadregényesebb lett.

Itt még a növények is vadregényesek voltak.

Hamarosan egy keskeny csapás tünt el jobb oldalt, ami bevezetett egy másik szurdokba.

Amikor már végképp nem mertem továbbmenni, gyalog folytattuk utunkat.

Bob Stintson nagy remémyekkel vonult be katonának az első világháborúba. Volt barátnője és várt a dicsőség.

Amikor leszerelt, nemcsak a dicsőség maradt el, hanem amikor hazaért, megtudta, hogy a barátnője már ex: férjhezment és erről az apróságról elfelejtette tájékoztatni a katonát. 

Előfordul, nem mindenki kerít akkor feneket egy házasságnak.

Bob elkeseredett és elkeseredettségének mértékét mutatja, hogy Deltába akart költözni.

E terve azonban csak részlegesen sikerült: elindult Deltába, aztán az autója még elindult fel a Marjum-hágón, de a hágó tetejéig már nem jutott el. Lerobbant.

(Az alábbi fotó illusztráció, ez egy másik autó, akinek a gazdája nem tudta hívni a sárgaangyalt.)

Bob úgy gondolta, hogy a sors akarta, hogy ide kerüljön és ha már itt volt, beköltözött egy barlangba.

Aztán épített a barlang elé egy falat is.

Volt benn egy polca, egy falba vájt fülkében ágya, vaskályhája, pár birkája és sör- és pálinkafőző berendezése.

Munkát is szerzett: az utat javítgatta.

Az arrajárók megálltak, megvárták, hogy lehüljön az autójuk vize, ittak a helyi tüzes vízből, beszélgettek a remetével és továbbindultak.

Bob egészen 1951-ig lakott barlangban: akkor megépült az új hatos út és állása megszünt.

Ezután hol Deltában hol a barlangjában élt, amíg a városban tüdőgyulladást nem kapott és el nem hunyt 1960-ban.

Ahogy a szurdokban csavarogtunk, reménykedtem, hogy megtaláljuk a sörfőzdéjét is, mert hát eldugott kincse nem volt, de nem jártunk sikerrel.

Szép kavicsokat viszont találtunk.

A remeteség után már lefele vitt az út: igyekeztünk vissza a civilizációba.

Elsuhantunk a Painter Springsbe vezető út mellett, elporoszkáltunk a Notch-csúcs alatt, ahonnan denevéremberek vetik magukat a mélybe, de ide majd máskor megyun és máskor írok.

A remetekunyhóról is csináltam egy kisérleti (azaz vacak) filmet, amit szintén meg lehet nézni. (A film jobban néz ki, ha kimásoljuk az url-t egy külön ablakba vagy rákattintunk erre a linkre.)