Tihanyban, Szántódon több elhagyott csárdát láttam. Másoknak felismertem a hült vagy átépített helyét.
Változik a világ, épp nem divat csárdába járni, nem az az étel a menő, amit ott lehet kapni. (Láttam valahol egy “fine” csárda hírdetést, de nem győztem elég gyorsan mutogatni a rontáselhárító jeleket. A csárda és a fine dining műfaja az nekem nem jön össze. Elképzeltem két szál művészi petrezselyemlevél közt egy karamellás szósszal leöntött, kupicában tálalt öhömöt.)
Az egykori csárdák néha mű-vészi dekorációját itt-ott újrahasznosítják.
A világ változik.
De addig amíg van, most megyek és eszem valamit egy csárdában.
Tizenöt kilométer gyaloglás után megérdemlem.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése