Yoda és a Hálaadás

- Menjünk be!
- Yoda, zárva van.
- De a PetCo sosincs zárva és benn mindig kapok falatkát.
- Hálaadás van.
- Nem szeretem a Hálaadást.
- Yoda, a hálaadási pulykát szereted?
- Igen, de a pulykát én hálaadás nálkül is szeretem.

Az amerikai kapitalizmus hanyatlása

Nem kacsa. Ez már-már szinte a világvége.

Hálaadás előtti napon nem volt kacsa a boltban.

Csak pulyka. Igaz, az akciós madár tíz dollárba került, de mi nem pulykát akartunk, hanem kacsát.

És nem volt kacsa.

Aggasztó.

Nem értem

A Határátkelő blogon olvastam egy amerikai magyar nő történetét, aki egy évre Magyarországra vitte gyermekét, hogy magyar kultúrát szívjon magába.

Amikor diákigazolvány kellett volna a tizenegyéves gyereknek, beindult a Hivatali gépezet és a hölgynek sikerült újra találkozni a bürokratikus "kultúrával".

Most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy a bejegyzés olvasása közben felmerült bennem egy apróbb gondolat: Magyarországon tizenhat éves korig tankötelezettség van. Tehát minden tizenhatodik életévét be nem töltött gyerek diák. Akkor, kérdem én, MI A FENÉNEK KELL DIÁKIGAZOLVÁNYT ADNI A 16 ÉV ALATTIAKNAK?

Lehet erre azt mondani, hogy igazolják, járnak iskolába, de a gyámhatóság nem diákigazolványt kér. És hát igazolvány birtokában is lehet iskolát kerülni.
Azt is lehet mondani, hogy a nem úniós külföldiek gyerekei nehogy már megkapják a mi kedvezményeinket a BKV-n, de vajon hány több hónapot Magyarországon élő olyan külföldi van, akinek a gyereke nem diák? Most azért a pár emberért érdemes ezt az apparátust fenntartani?

Ha gyerek akkor diák. Kész.
Mit kell ezt ennyi pénzért túlbonyolítani?

A hatékony fûtés

A régi, pazarló 49 éves kazán helyére új, energiatakarékos került. Többé nem forró a kémény, a szupertakarékos szerkezet azt a hôt is felhasználja. 

A elektromos- és a gázmûvek is támogatta az átállást nagyjábòl 600 dollárral. A dokumentációt megcsinálta a kivitelezô, nekünk szinte csak postázni kellett.  A szolgáltatók meg heteken belül utalták a pénzt, ami jól jön, merteddig hulladékhôvel fûtöttük a pincét, mint kiderült. 

Most meg kell csináltatni a pinceablakokat, hogy az a 6% elvesztett hô benn maradjon és ne fagyjanak meg a befôttjeink. 

Békebeli hangulat

Nyugodt és békebeli helyen lakunk.
A postás csak jön, hoz egy csomagot és leteszi a veranda korlátjára.
Aztán elmegy.
Se kerítés, semmi. Csak a csomag. Bárki elvihetné, de nem viszi.
Mi meg, ha hazajövünk, levesszük a csomagot és bevisszük a házba.

Aztán már csak aktiválni kell az új iPhone5S-t.

A biofarm

 

A biofarm a körgyűrűn is túl, a városon is túl, a halottaskocsin is túl, ott, ahol a sok kis malac túr, ott volt, beékelődve két új lakópark mögé egy ottfelejtett szántóföldön.



Látszott, az utóbbi években épült be a környék, de pár farm még tartotta magát, szigorúan elzárva magát a növekvő várostól.



A barátságos tábla után kicsivel ott volt a farm. Bio volt. Organikus volt. Organikus pacik szaladgáltak. Biomalackák sivalkodtak és várták a szájukba az almát illetve a citromot. Naiv kecskegidák barátkoztak Yodával. Csirkék kapirgáltak valódi szemétdombon.



A távolban felsejlettek a hegyek.



Gyönyörű volt.
Organikus volt.
Bio volt.

És csakúgy, mint Salt Lake City, a világ legnagyobb nyiltszini bányája alatt terült el.

Mormon temetés

Nyolc perc sétára volt az egyházközség épülete. Gyalog mentem. Ez nem amerikai dolog volt. Szomszédaink, akik szinte ugyanekkora távolságra laknak, mind kocsival mentek.

Hiba volt gyalog menni: az utcáról betérőket senki sem fogadta, bezzeg a parkoló felől érkezők himnuszos könyvet és emléklapot kaptak.

Egyre többen lettünk. Mivel már nem fértünk el, két egyházfi eltolta a százötven fős terem végén lévő válaszfalat, ami mögött újabb ötven hely jelent meg.

A templom végében még volt egy hely R-ék mellett. Ide préseltem be magam. Egyik oldalon R ült, a másikon egy rutinos templombajáró ismeretlen. Ő egyből elaludt, amint lehetett és csak akkor ébredt fel, ha fel kellett állni, vagy "áment" mondani. Egyébként békésen aludt.


Újabb emberek érkeztek. Ekkor eltolták a következő válaszfalat is. Azt hittem, leesek a székről. A harmonikafal elmozdításával a templomot egybenyitották egy kosárlabdapályával. Egy valódi kosárpálya volt, két palánkkal, eredményjelzővel.
Végtelenül praktikus és ötletes megoldás volt, ugyanakkor kelet-európai énem számára szokatlan.

A szertartást egy egyháziember nyitotta meg és ő is zárta le, közben rokonok és barátok mondtak pár szót. Ez a másfél óra volt a szertartás legmeghatóbb része. Egy-egy emlékezés után himnuszokat énekeltek, majd az egyháziember befejezte a szertartást.

- Hazavigyünk? - kérdezte R.