Még egy kapualj

- Ez a kapu is nyitva van! - mondtam és már surrantunk kis be. Ha Budapesten egy nyitott kapualjat látok, gyorsabban bejutok, mint ahogy Puppey tányérjából eltünik a finomság.

Már a bejáró alapján megérte ide bejönni.

Tátott szájjal forgolódtunk, nagyon tetszett ez a ház.

Aztán beléptünk az udvarba.

Nem tudom, hogy felújításkor direkt vigyáztak-e a borostyánra vagy csak így sikerült.

De engem meggyőzött.

Aztán megláttuk a legjobbat: a fal mellett, magányosan, elhagyatva ült egy puttó.

Azaz egy bukott angyal.

Ezért még inkább megérte eljönni.

A hídon

Á és családja Bulgáriába mennek nyaralni és enyhén utálták a hosszú várakozást a hídnál Vidinnél. 

Letöltöttem a híd appjat és megnéztem, mit mond. 

Azt, ha nagyon hosszú a sor, nem tudja, meddig tart átvetgôdni.  

Pillantás a jövőbe

A nagyszakállú fickó, aki ha nem volt nyolcvan, akkor egy se, járókeretével becammogott az uszoda mosdójába és a piszoárnál tanácstalanul és egyre rémültebben állt.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Nem, nem - felelte a fickó, akit csak Törppapának hívtam -, nagy baj van, nem találom a fütyimet!

Okmányiroda

Az optimista kispesti séta után gyorsan közeledtem az okmányirodához.

Reméltem, ugyanolyan simán fog menni minden, mint tizenkét éve.

Az önormányzat épülete jobban nézett ki, a parkot megcsinálták és a Halásztanya is megvolt még.

Az okmányirodában mondták, kell várni egy kicsit (időpontot próbáltam foglalni, de csak szeptemberre lehetett volna).

De nem volt gond: a sor haladt és pillanatok alatt sorra kerültem.

Optimizmusom addig tartott, amíg fel nem bukkant egy tolószékes fiatalember segítővel.

A segítő a lift felől érdeklődött. (Tizenkét éve - lásd az előző linket - még rámpa volt. A helyi pletyka szerint azért kellett a rámpát elbontani, mert a liftben volt üzlet és EU-s pénz a haveroknak, a rámpában nem.)

- A lift nem jó - szomorkodott a forgalomirányító biztonsági őr.

Úgyhogy páran felsegítettük a fickót a lépcsőkön.

Szóval eddig tartott a tökéletes nap.

Kispesti séta

Tizenkét éve írtam, hogy milyen jól nézne ki egy sztúpa a Templom téren Kispesten. Sztúpa nem lett, de találtam egy új Szent István szobrot.

Mint egy rövid beszélgetésből megtudtam, a helyi pletyka szerint a szobrot más város rendelte meg, de a megrendelőnek nem tetszett és így Kispest városa kedvezményesen juthatott hozzá a szoborhoz. Miért, ne, a Várban ez a Savoyai-szoborral bejött.

Persze nem tudom, a sztori igaz-e és azt meg nem sikerült megtudnom, hogy az Atatürk szobor hogy került ide. Pedig az még érdekesebb történet lehet. Bevallom, engem a kispesti Musztafa Kemal szobor elhelyezkedése a szarajevói Gavrilo Princip szoboréra emlékeztetett.

Ha ehhez hozzávesszük Puskás szobrát Kökin - gondoltam - akkor Kispesten nagyon megszaporodtak a szobrok.

Ekkor még nem tudtam, hogy még hátra van egy Puskás falfestmény (stencil) is.

Ráadásul tőzsgyökeres kispestiként is meglepetést okozott a Fő utcában a régi szecessziós kerítés. Valahogy ezt sose vettem észre.

Mondjuk a Kispesti Futballházat se vettem soha észre és most nem tudtam eldönteni, hogy ez új vagy régi.

A betűtípus mindenestre régi volt, akár Puskás is írhatta volna.

A Futball Ház (akármi is az, focipályája nem volt) kertjében láttam egy fura asztalt, amire azt hittem, egy szadista pingpongasztal, de egy helybeli szerint lábfocira szolgált. Nem néztem utána. Pingpongozni pingpongoznék rajta.

Egyer optimistábban mentem az okmányiroda fele.

Ha ilyen jól kezdődik a nap, ott is minden simán fog menni.

Zeneakadémia

- Láttad már a felújított Zeneakadémiát? - kérdezte Á, miközben sétánk tizennegyedik kilométeréhez közeledtünk.

- Nem! Nagyon rég voltam itt!

- Gyere, nézzük meg!

Ilyeneket nekem nem kell mondani.

Bementünk.

- Áááááá - mondtam.

Tudtam, hogy a Zeneakadémia Budapest egyik legszebb szecessziós belsője, de ezt más tudni, más emlékezni rá és más látni.

- Csodaszép! - mondtam - Pont olyan, mint amire emlékeztem!

- Te mikor voltál itt utoljára?

- Azt hiszem, Ferencsik vezényelt.

Lábától büdösödik a zokni

- Vajon a rackakoponya az hogy jön a folk art-hoz? - morfondíroztam a lekicsinyített texasi dekoráció láttán.

Lehet, hogy Rózsa Sándor betyárjai rackakoponyát emelték magasba, miközben kirabolták a vonatot?

Érdeklődve nézegettem a kirakatot. Volt pár valóban mutatós darab, de figyelmemet a zoknik ragadták meg: A haza mindenek előtt - olvastam a zoknin és nem tudtam szabadulni a gondolattól, mi lesz, ha büdös lesz a zokni?

Felhúzzák a racka szarvára száradni?