Chapati

Chapati
Originally uploaded by ribizlifozelek

Chapatit sok más dologhoz hasonlóan Bostonban ettünk először. Nekem mindig a pita jutott róla az eszembe, helyesebben az, hogy Damaszkuszban a pékek a járda szélén, újságpapírra halmozták rá pitatornyokat, majd lótifuti gyerkőcsök hordták szét mindenfele ezt a kenyérfélét. A füstölés és ólmozás egyedi ízt adott a szír pitáknak, ezért is néztem kicsit gyanakodva a chapatit is.



Gyanakvásom fölösleges volt, a Bostonból valószínűleg közvetlenül Guantanamóra küldenék azt a vendéglőst, aki az ételt csak úgy letenné a járdára. Indiában valószínűleg más a helyzet, de igazából engem annyira ezek a dolgok nem zavarnak.
Különben is, ízlett a chapati. A szimpátia kialakuásában az is szerepte játszhatott, hogy a chapatiról minden alap nélkül Csupati őrmester, Kántor gazdája jut az eszembe.

A chapati később fura módon tolakodott bele életünkbe: így hívták Northfieldben A vendéglőt, helyesebben a jobbik vendéglőt.



Annyi chapatit (csapatit?) ettünk, hogy idővel meg kellett próbálni a házi chapatikészítést is. Ha már kenyeret is sütünk, akkor miért ne csináljunk chapatit is?

Indiai szkácskönyvünk remekül leírja a chapatikészítés minden titkát, még azt is elárulja, hogy az első pár száz darab nem lesz tökéletesen kerek, de ez nem befolyásolja az étel ízét.



Huszonnégy héthüvelykes chapati elkészítéséhez három csésze speciális chapati liszt kell. Ha épp nincs otthon speciális chapati liszt - nem volt - akkor jó a finomliszttel kevert teljeskiőrlésű búzaliszt is. (Az előbbiből kettő, az utóbbiból egy csésze kell.) A liszt mellett a chapati elkészítéséhez már csak 90-100 Fahrenheit fokos melegvíz kell.

A vizet először gyorsan, aztán lassan öntjük bele a liszbe és összegyúrjuk. Mi a rabszolgával készítettük el 15 percen át a tésztát.

Meleg helyen fél órát hagytuk pihenni a tésztát, aztán 24 egyenlő golyóra osztottuk a masszát. A golyókat lisztes tálkába tettük, sodrófával kinyújtottuk és kerek lepényeket csináltunk belőle.

A lepényeket közepesen forró serpenyőben sütöttük ki: fél percet egyik oldalát, nyolc-tíz másodpercet a másikat. A szakácskönyv szerint akkor volt jó, ha pici barna pöttyök jelennek meg rajta. Nekünk megjelentek.

A kész lepényeket feltornyoztuk és lehetett is enni őket.



Kiderült aztán, hogy a konyharuhába csomagolt maradék lepények két nap alatt megkeményedtek. Ekkor már törni lehetett őket. Noha a szakácskönyv szerint ilyenkor elegendő őket sütőben újramelegíteni, mi inkább egy tipikus globalizációs reggelit készítettünk belőle.

A lepényre vékony sonkaszeleteket tettünk, majd megszórtuk sajttal és házi bruschettával, majd betettük 11 percre a 351 F fokos sütőbe. A lepény a sajt alatt visszapuhult és ismét ehetővé vált.