Silverado canyon

- Az úton egyenesen - néztem a GPS-emen az előre programozott célt.

Mivel ezt az utat én nem tartottam annak, inkább leparkoltam két fa között, kikaptam Puppeyt az autóból és elindultam a térképen Mercur és Ophir között levő pötty fele.

Így is közelebb értünk a vártnál.

Ha pedig másik utat választottam volna befele, akkor még közelebb jutottunk volna az uticélünkhoz.

De ezekben az utazásokban a gyaloglás is legalább annyira fontos, mint az odaérés, 

Túrázás közben több mindent látunk és jobban megismerjük a tájat.

Persze ha egy hosszú kutyagolásból le tudok valamennyit csípni, akkor nem tiltakozom - ebben a kora szeptemberi hőségben Puppey kifejezetten hálás volt, hogy kevesebb fát kellett felélesztenie, mielőtt megláttuk a fekete kupacot a völgy másik oldalán.

Innen megint egy úton haladtunk a feltételezett bánya fele.

A környéken rengeteg aranyat, ezüstöt, ólmot és rezet bányásztak és arra gondoltam, hogy egy ilyen helyet fogunk találni.

Legnagyobb meglepetésemre azonban csak a nagy kupac fekete kőzetet és egy óriási lyukat találtam.

A lyukba dobott kő nagyjából öt másodperc után ért feneket - vagy akadt fenn valamin. Szóval száz-százhúsz méter mély ez a gödör, amivel megnézhették, mi van itt lenn.

Valszószínűleg semmi, ezért aztán otthagyták az egészet, hogy vállalkozó szellemű túrázók kavicsokat dobáljanak bele.

A közelben találtam még egy jókora darab kalcitot, amit a kirándulás hátralevő részében a hátizsákomban cipeltem magammal.

Talán ezért is hagytuk ki a szintén műholdasképen látott kunyhót feljebb a következő hegyen.

Oda majd akkor megyünk, ha hűvösebb lesz és a fák nem üldözik a fiatalurat egy spriccért.

Erről a rövid sétáról készült egy rövid film is, amit itt lehet megnézni.