Egy darab múlt

- Nini, mi lehet ez? - nézegettem szomszédunk által itthagyott kupac egyik dobozában a dobozt. Ezt az óriási kupacot majd elvisszük egy régiségboltba illetve apránként eladogatjuk.

Az apró dobozka optimistán feküdt tenyeremben.

Kinyitottam.



Egy ébresztőóra nézett rám.

Pici.

Gyönyörű.

Német.

A hátlapon több tekrentyűvel, mint egy vadászgép vezérlőpultja.

- De szép!

Valaki, aki sokat utazott, nagy becsben tarthatta ezt az órát, s valóban, a tárgy gyönyörű volt. Funkcionális. Szép. Egyszerű. A hatvanas évekig gyártották, addig lapulhatott pilóták, politikusok, idegenvezetőkm utazó ügynökök bőröndjében és került megszámlálhatatlan szállodában az éjjeliszekrényre.

- Vajon működik?

Felhúztam.

Határozottan kattogott, majd szépe tikktakkolni kezdett.

- És az ébresztő?

Újabb tekerő.

Nem szólt. Csalódottan sóhajtottam, de aztán észrevettem egy pici emeltyűt.

Kihúztam és az óra megszólalt, nem kellemetlenül, de határozottan, hangosan, hogy felébressze gazdáját és kezdjék a napot.

Yoda a vekker

Jedi Master
Originally uploaded by ribizlifozelek

Most már szerencsére nem kell rendszeresen korán kelni - többször lustálkodhatunk reggelente. A rendellenes reggeli henyélés megzavarja a Mestert.

Az emberekhez közel, szoros szimbiózisban élő kutyák számontartják a hétvégéket, tudják, mikor van munkaszüneti nap. Természetesen nem úgy, hogy strigulákat huzogatnak a kutyaház falára és minden ötödik vonás után szombat majd vasárnap jön. Yoda sem veszi magához estére az iPodot.

Viszont egy munkaszüneti napot rengeteg minden jelöl. Nincs forgalom. Pár hét után Yoda megtanulta, ha nincs kinn nagy forgalom, akkor tovább maradunk ágyban.
Kevesebb a reggeli zaj: szombaton, vasárnap kevesebben mennek dolgozni a házból.

Ilyenkor mindenki, Yoda is tovább alszik. Tudja, szombat-vasárnap-ünnepnap van.

Ma azonban teljesen normális hétköznap volt, megszokott zajokkal. És mi nem keltünk fel. Yoda zavart érzett. Ez nem normális. Valamit tennie kellett. Elvégre mi mélyen aludtunk. Ilyenkor az nem normális.



Legszebb reggeli álmomból iszonyatos zaj ébresztett.

Yoda, amikor megrázza magát mindenhol zörög, csattog, lábai kiszaladak alóla, a nyakában lógó csecsebecséi hangosan zörögnek.

Kinyitottam a szemem.

A Mester egyenes háttal ült és engem nézett. Büszke volt magára:

- Ha nem ébresztelek fel titeket, még mindig aludnátok.