Idén nyáron alig esett eső és ezért szeptember vége és október eleje helyett már szeptember elején-közepén szinesedett az erdő.
Mi meg elmentünk megnézni.
A szinek valóban gyönyörűek voltak, annak ellenére, hogy most nem volt szikrázó napsütés.
A terv az volt, hogy túrázunk kicsit, majd valahol tábort verünk és ott eszünk valamit.
Eredetileg egy, már kipróbált helyre mentünk volna, végül azonban - szerencsére - megláttunk egy pici mellékutat és azt követtük és itt találtunk rá álmaink táborhelyére.
Itt ettünk majd elindultunk felfedezni a környéket és ekkor botlottunk bele a túra legnagobb meglepetésébe.
Először csak azt tünt fel, hogy a csermely egy kisebb tóba gyűlik össze, aztán már azt is láttuk, hogy a tó nem is annyira kicsi.
Amikor megláttuk a tó végét mindent megértettünk: egy hód otthonába botlottunk és megtaláltuk kalandjaink eddigi legnagyobb hódvárát.
A hódot nem láttuk, csak egy nagy csobbanást hallottunk, ami biztosan a hód volt. Legalábbis mi meggyőztük magunkat, hogy a hód volt.
Már ezért megérte eljönni.
Erről a kirándulásról is készült egy háromperces rövid film, amit itt lehet megnézni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.