Régi lakóautó az Antilope-szigeten

Az Antilop-sziget mindig gyönyörű, kivéve, amikor a harapós legyek (gnat fly) kikelnek és lerágják a húst a gyanutlan látogatókról. Na jó, túlzok. Esetleg kiharapják a szemüket.

Még mindig túlzok.

Ezek a legyek csípnek és valóban véres nyom marad csípésük (harapásuk) helyén. A sziget bejáratánál a légyszezonra tábla figyelmezet: belépőt vissza nem adunk a legyek miatt.

Onnan lehet tudni, hogy eljött a légyszezon, hogy a szabadban levő emberek egy része űrhajósnak öltözött. A másik részük pedig motollaként hadonászik kezeivel és szalad. Esetleg a földön fetreng vagy egy bölényhez dörzsöli magát, úgy vakaródzik. Na jó, megint túlzok. Egy kicsit.

Szerencsére a légyszezon áprilistól júniusig tart, utána vége, a legyek eltünnek és a sziget ismét békés. Most mi elugrottunk a szigetre, hátha tudunk egyet sétálni még a legyek támadása előtt.



A sziget csücskében megbúvó skanzen - az egykori ranch most részelgesen zárva van: be lehet menni, de nincs ott senki, aki elmagyarázza a dolgokat.



A tanya egyik udvarán láttuk meg a sheep wagon-t. A sheep wagon a lakóbusz közvetlen őse, ilyennel jártak a 19. század végén a jórészt baszk pásztorok ki a mezőre a birkákkal és ezekben laktak.



Holmijukat a csomagtartókba tették és kiköltöztek a mezőre.



Ha szükséges volt, ez az átalakított echós szekér szép lassan követte a nyájat a következő legelőre. (Manapság sok cég árul ilyen mobil pászorkunyhót modernizálva, másik pedig ilyen szállásokat üzemeltetnek.)





A pásztor ebben a korai "lakóbuszban" töltötte el a szezont. Teljes kényelemben. Amíg meg nem jöttek a legyek...

Méret a lényeg

A vásár-épület előtt állva nem is látszott mekkora. Amikor beléptünk, akkor már kezdtük sejteni, hogy ez egy nagyon nagy épület.



A maratoni futás cuccaiért jöttünk, de épp volt egy lakóbusz-bemutató is, kiváncsiak lettünk, visszajöttünk megnézni.

Itt aztán kitárult a tér.



A lakóbuszozás az amerikai kultúra része. Nyugdíjasok fogják magukat és vesznek egy ház méretű lakóbuszt vagy egy két ház méretű utánfutót (szaknyelven fifth wheel) és észre se venni, hogy nem otthon vannak.



Európai ésszel felfoghatatlanul nagyok ezek a buszuk, utánfutók. Tényleg arra szolgálnak, hogy valaki észre se vegye, hogy eljött otthonról. Van bennük konyha, normális fürdőszoba vagy fürdőszobák, nappali, hálószoba és esetleg hely a lónak vagy a motornak, esetleg a kvadnak. Meg az unokáknak.



Három tévé szokszor alap, egy a hálóba, egy a nappaliba és egy kívülre, hogy a meccsek előtt a stadion parkolójában tartott tailgate party-n is lehessen tévét nézni.



Miözben a külső kiskonyhában a tüzön serceg a kolbász...



- Ez dízel? - kérdezte egy kétszázhetvenezer dolláros guruló házban egy tájékozatlan ember.
- Összes modellünk benzines, nem használunk szennyező dízelt - méltatlankodott udvariasan az eladó.



Szerintem a mérfőld per gallon (hány mérföldet megy a járgány egy gallon benzinnel) és a százon mennyi benzint fogyaszt mérés után be kéne vezetni az év per mérföldet. Hány millió év alatt megtermelődött kőolaj kell egy mérföld megtételéhez.



A hálószobák általában jobbak voltak, mint sok elegáns hotelszoba. Vagy ha nem is mindig jobbak, de nagyobbak, ami itt, a világnak ezen a felén nem kis szó.



És nem. Ezek a franciaágyak nem összecsukhatók. Ezek így vannak és így maradnak.



A nappaliba pedig sokszor dukál egy kandalló is. Általában villanyos, de gázos is lehet. Csak kandallóvas nincs, hogy piszkálni lehessen a tüzet.



Ezek a nagy gépek (szakszóval rig) lenyűgözőek és elborzasztóak. Még akkor is, ha nem gondolunk a fogyasztásra. Mondjuk az utat belátni belőlük. A mi kedvenceink azonban a pici, mikrobusz és mikróbusznál picit nagyobb méretű lakóbuszok voltak.



Általában a mikrobuszoknak (szakszóval class b) finomabb volt a kidolgozásuk és, ha ez egyáltalán lehetséges, négyzetméterük még többe került, mint a nagy buszoknak (class a). A kettő közötti átmenet a class c, itt lehetett összegányoltnak tűnő vacakot és luxuspalotát kapni.



Mondjuk láttam én ezeknél is kisebb lakást és nemcsak kisebbet, de kevésbé kényelmeset is.




A különféle egységeket mi másképp osztályoztuk: a nagyok többe kerülnek, mint a házunk, a kicsik annyiba, mint a házunk és a közepesek esetleg picit olcsóbbak nála.

Luxusolajcsere

- Azért cserélj olajat - mondta a Mester, aki láthatóan aggódott, hogy besül a motor és ő ottmarad valahol a vadonban falatka nélkül.

Egy ideje a lakóbusz minden egyes induláskor szólt, hogy friss olajat akar.

Ezzel nem lehetett vitatkozni, felh1vtuk a lakóbuszos céget, akik pillanatok alatt kerítettek egy szervízt, ahol pillanatok alatt lecserélték az olajat.

A keleti kényelem ott kezdődött, amikor a cég alkalmazottja kedvesen kitessékelt minket a buszból és beparkolt a Zeppelinekre méretezett öbölbe a járgánnyal.

Kinyitotta a motorháztetőt és ekkor, mint a Forma 1-ben, ketten ráugrottak a motorra. Az egyik az ablakmosót töltötte fel, a másik a hűtővizet ellenőrizte, majd egy harmadik, ha már ott volt, megnézte a váltóólajat, alulról valaki leeresztette az olajat, míg a sofőr porszívót ragadott és kiporszívózta a vezetőfülkét, majd lemosta az ablakot és a tükröket. Bő negyed óra alatt elkészült az olajcsere.

Eddig bírtam és otthagytam a váróba bekészített üdítőt és rágcsákat:

- Lakást nem takarítanak? - kérdeztem.

Főzni a lakóbuszban

Amikor először megláttam a lakóbuszt belülről, arra gondoltam, hogy sok helyen több ember él kisebb helyen. Gyakran sokkal kisebb komfortban.

Volt fürdőszobánk, WC-nk, két hatalmas ágyunk, egy háromégős tűzhelyünk, mosogatónk és rengeteg szekrényünk. Azaz Yodának volt egy hatalmas ágya és egy nekünk.



Az volt a fantasztikus, hogy bárhol tudtunk főzni, ahol a lakóbusz megállt.

Megéheztünk, láttunk egy szép helyet, megálltunk és főztünk.



Ha csak mikrózni akartunk valamit, bekapcsoltuk a generátort és működött a mikró. Ha komolyabbat akartunk főzni, bekapcsoltuk a gáztűzhelyet. A hűtőben volt friss zöldség, hús, tej, a mélyhűtőben gyorsan elkészíthető fagyasztott ételek lapultak.

Hihetetlenül kényelmes volt. Mintha egy halom rabszolgával utaztunk volna.

Lakóbuszozás

- Menjünk lakóbusszal.

- Mivel?

- Lakóbusszal. Nagy kaland lesz. 

Ribizlifozelek álla nagy koppanással tünt el a mentabokorban.

A lakóbuszozás egy ugyanolyan szubkultúra, mint a motorozás.

- De a lakóbuszból le kell ereszteni a trutyit... 

- Itt kell leereszteni - mutatta az ember a kölcsönzôben.

- A fekete a szennyvíz, a világos a szürkevíz. Ez meg az ejtôcsô. Egyszerû. 

Néztem az ejtôcsövet. 

Korábban elolvastam a lakóbuszkölcsönzô kézikönyvét és megnéztem az oktatófilmüket, amiben minden egyszerû volt, szólt a dinamikus zene és pattogott a tábortûz (a lakóbuszon kívül). 

Nekem elsôre a Cruise America által kínát egyszerû lakóbuszok is bonyolultak voltak. Egy extra akku a kabinhoz, hogy legyen világítás, vízmelegítô, vízpumpa, egy generátor, hogy legyen áram az akkuban, mikróban, egy konnektor, hogy be lehessen dugni a hálózatba és mûködjenek a fentiek és a hûtô (mélyhûtôvel), meg a propán, ami a hûtôt mûködteti, ha nincs áram és amivel fôzni lehet. Egyszerû. 

Legszivesebben belebújtam volna egy ûrruhába. Ehelyett bemásztunk a teherautószerû vezetôfülkébe, Yoda elvigyorodott és elindultunk.