Szarajevói anekdotak

- Megváltozott? - kérdezte V. 

- Régen nem volt ennyi zöld zászló és lefátyolozott nô. Gavrilo Principnek se volt szobra. 

Még tizenvalahány éve mesélték el nekünk a Hardaga család történetét. 

A muszlim család üldözött zsidókat bújtatott a második világhâború alatt. 

Szarajevó 1994-es ostromakor a családot a város zsidó lakosságának zömével együtt menekítették Izraelbe. 




- Amikor kedvenc festôd, Csontváry erre járt, ez az egzotikus kelet volt, nem?

- Most nem az?

A szefárd zsinagóga

- Nagyon jó - mondta V, amikor megálltunk Szarajevó legrégebbi, szefárd zsinagógájában.
- És érdekes - tette hozzá.
- Mire gondolsz?
- Több tucat askenázi zsinagógába hurcoltál már el.
- Ez nem igaz. Nem volt több tucat.



- De.
- És?
- Ez az első szefárdi.
- Egyszer mindent el kell kezdeni.
- Arra gondolok, hogy egy csomó askenázi, német zsidó zsinagóga úgy nézett ki, mint ahogy egy kívülálló spanyol elképzel egy zsinagógát: keleti dekoráció, orientalista építészeti elemek. Aztán elmegyünk egy szefárd, egy igazi spanyol zsidó templomba és ennél puritánabb dolgot New Englandben sem találhatnál.



- A Monarchia ilyennek képzelte el a Keletet.
- Igen. Még a városháza is keletibbre sikerült minden másnál.

Szarajevói Nemzeti Könyvár

A Nemzeti Könyvtár városházának épült a Monarchia alatt és 1945 után könyvtár lett belőle.

Láttam kiégve. Láttam felújítás alatt.



Olvastam az igazgató visszaemlékezését a könyvtárt elemésztő támadásról és tűzről.

Az egész várost beborították a megégett papírlapok, törékeny szürke hamu hullott mocskos fekete hóként. Az elkapott lapokon érződött a tűz melege és egy pillanatra el lehetett olvasni egy furcsa fekete és szürke szövegnegatívot, amíg a hő porrá nem emésztette a kezedben porrá omló papírt.



A könyvtárból ismét városháza lesz és lassan befejeződik a helyreállítása. Az épület gyönyörű lett.



A helyreállítás költségeit az Európai Unió és az Unió három tagállama fedezte. A Spanyol Királyság. Az Osztrák Köztársaság és a Magyar Köztársaság.

- Jó helyre került az adónk - mondtuk V-vel és kicsit meg is hatódtunk.

A Monarchia gyilkosának szobra

Lakótelep. 
Színes, vidám házak. 
Fák nimcsenek. 
Fû se nagyon. 

- Itt kell legyen... 
- Azt mondták, egy nagy parkban van - mondta V. 
- Szerinted az itteniek park definiciója egyezik a tieddel?

Szisztematikusan köröztem a lakótelepen. Építkezés, fôutca, udvar, építkezés, fôutca, udvar. 

- Benzin van? - kérdezte V. 
- Félig van a tank. 

- Ott lesz! - a távolban megláttam három historizáló kandelábert. 

A parkban fa nem nôtt a díszkövön. A pici odeont deszkások használják esténként. 
A hirdetôtáblán a Hôs arcképe mellett a Transformers plakát beszélt a változó idôkrôl. 

A szobor friss rózsával a kezében kicsit szomorúan nézte a lakótelepet. A Monarchia valószínûleg Gavrilo Princip nélkül is összeomlott volna, de ettôl még nem ô a kedvencem és skkor még finom voltam. 

Se a horvátok, se a bosnyákok nem alartak szobrot Principnek, de a szerek saját városrészükben így is felállították a szobrot, ami most ott olvadozik a napon. 

- No es mi principe - mondta V és elmentünk.