
Ezek véletlenül összekeveredtek, úgyhogy meglepetés lett a befőtt kinyitása.
A befőtt vagy rumos, vagy rumnélküli vagy kukacos.

Sokáig azt hittem, a befőzés nem amerikai dolog.
A háziasszony elmegy a boltba, végignéz a kétszáz méter hosszú lekváros polcon, kiválasztja a megfelelő ízt, fizet és távozik. Ha bio-hívő, elmegy a bioboltba, végignéz a száz méter hosszú levkváros polcon, kiválsztja a megfelelő ízt, fizet és távozik.
Nincs őszi befőzés, nem tesznek el télire, tavaszra, nyárra semmit. Elmennek és megveszik a boltban és kész.
Az iparosodással, a fejlett ipari társadalom kialakulásával együtt a nők zöme háziasszonyból dolgozó lett. Sokkal kevesebb idejük jutott befőzésre, háztartásra. (Az, hogy emellett még sok helyen háziasszonykodott, az más lapra tartozik.)
A modern élelmiszeripar ráadásul szezontól függetlenül képes biztosítani a folyamatos ellátást gyakorlatilag mindenből. Az iparosodott országokban emberek ma már nem azt eszik, ami épp beérik, vagy amit valahogy sikerült eltenniük, hanem mindenhez, bármikor hozzájuthatnak.
A dolog nem kapitalista sajátosság: a kommenizmusban is azzal indokolták a lakótelepi lakásokhoz tervezett miniatűr kamrákat (már ha voltak egyáltalán), hogy a fejlett szocialista élelmiszeripar mindenből képest biztosítani a folyamatos ellátást.
Pár év után rájöttünk, azért Amerikában is sokan főznek be. Rengeteg szakácskönyv ír a befőzésről. Vannak direkt "befőző" könyvek is. A boltokban rengeteg féle befőttes üveget, befőző felszerelést árulnak és még cimkéből is óriási a választék.