Békebeli bizalom

Tizenhat év után bakancsom elnyűvődött.

Kellett egy másik. Online kiválasztottam egyet, megrendeltem és elmentem érte. A REI nevű szövetkezetben vettem. Itt az ember rengeteg olyan holmit talál, amiről sese hallott, de nem érti, hogy élhetett nélküle. Nagyjából ehhez illő áron.

A REI-ben a szövetkezeti tagság a szebbik és okosabbik Ribizli nevén van.

Bementem a boltba.

- Egy csomagot szeretnék felvenni.

- Milyen néven van?

- Szebbik Ribizlifozelek.

- Hozom.

Hozta.

- Tessék. Egy igazolványt szeretnék látni hozzá.

- Tessék.

- Nem egyezik a név.

- Egy család vagyunk.

- Rendben, tessék.

És hozhattam a bakancsot.

Yoda, a négylábú Borsószem királykisasszony

- Bibis - emelte fel Yoda jobb első lábát.

- Mi van, Yoda?

- Bibis - lengette Yoda a lábát, de úgy, hogy az fanatikus és szalonképtelen politikai körökben tisztelgés is lehetett volna.

Yoda ilyenkor végtelen bizalommal néz ránk. Szeméből sugárzik a hit, hogy mi mindent meg tudunk oldani.
Lehajoltam.

- Ott, ott, bibis! - Megnéztem a lábat. A párnácskák közt egy piciny levél ragadt a lábára.

- Vedd le! - adta ki az utasítást a Mester. Levettem a levelet.

Yoda elégedetten letette lábát, megrázta magát és farkcsóválva továbbügetett.