
MSP
Originally uploaded by ribizlifozelek
A body scanner se rossz szó, nekem azonban a testnéző jobban tetszik.
Hollandiában már bevezették, Salt Lake Cityben is van egy ideje. Sokan gyűlölik.
- Látják a meztelen testem körvonalait! - mondják.
- Látják a feleségem meztelen testének körvönalait! - mondják mások, akiket kevésbé szeretek, mi ez a tulajdonosi hozzáállás? Tiltakozzék a feleség, ha őt ez zavarja. Nagykorú.
- Látják a gyerekem meztelen testének körvonalait! - ez érthetőbb.
Persze a zombiszerű körvonalnak kevés köze van az igazi emberhez és nagyon perverznek kell lenni ahhoz, hogy ez valakiben valamilyen szexuális reakciót kiváltson - leszámítva persze az impotenciát és a frigiditást. Másfelől a tömeges meztelenségben -szerintem- semmi erotikus nincs. Napi pár száz zombi és a szkennert bámuló biztonságiember ruhafétisisztává válik.
Paranoid világban élünk. Sajnos nem rajtunk múlik a paranoia mértéke. Minnél paranoiásabbá válunk, annál kívánatosabb célpontok leszünk
Karácsonyra újabb paranoianövelő ajándékot kaptunk. Szerencsére ez az ember egy nagy balfék volt. (A következő párbeszéd fiktív, én találtam ki.)
- Muszlim testvér, kérek valami jó kis robbanószert. Repülőt akarok robbantani.
- Tesvér, hová valósi vagy?
- Nigériába.
- Nigériába? És szoktál nigériai leveleket küldözgetni?
- Persze!
- Csak nem nigériai bankár az apád?
- De, nigériai bankár!
- Testvér, egy nigériai bankár fiának, aki leveleket ír, mindent. Ezt tedd az alsónadrágodba és gyújtsd meg! Lesz majd meglepetés!
A többi ismert. A balfék ráadásul több évet elpocsékolt gépészmérnökként tanulással az életéből úgy, hogy nem tudta a cuccot leellenőrizni, használni vagy nem tudott magának csinálni. Az oktatási rendszer csődje. Szerencsére.
A testnéző képernyőjéhez tapadó smasszer ráadásul nem embereket lát. Zombikat, akiket nem tud élő emberhez kötni. A kukkoló a reptér másik végében ül és zombikat néz - nem élő embereket, nem tudja, hogy akit bámul, az fiatal, idős, csak a krumpliszerű zombit nézi.
Amikor először hallottam a kütyüről, már tetszett. Utálom, ha motoznak. Legyenek magyar rendőrök, amerikai titkosszolgák, ukrán határőrmaffiózók vagy holland reptéri alkalmazottak.
Főleg az utóbbiak miatt pártolom a testnézőt.
2003-ban Amszterdamon át repültem Minneapolisba. Valamiért az egyik smasszernek gyanús voltam. Lehet, aznap már túl sok arabot motozott meg és a politikai korrektség jegyében kellett a statisztika: x% európai.
Félreálltam, jött a motozóember. Két méter magas, szőke, valamikor úgy mondták, tisztafajú árja, nagyjából olyan mosollyal, amit az ember egy tisztafajú, egyenruhába öltöztetett árjától elvár. A mosolyból és a nézésből még egy valamit szűrtem le: ez az ember valóban élvezi a munkáját.
Motozás. Hát. Karok. Derék. Fenék. Combok. Lábköz. Bal golyó: megvan. Csingiling. Jobb golyó: megvan. Csingiling. Biztos megvan? Tényleg kettő? Más is a helyén?
Na, az ilyenektől lehet megszabadulni a testnézővel. Nézze a zombiszerű krumpliszsákot, ami alapján ha lát nem tud felismerni egy ismeretlen egy távoli szobában. Nem érdekel. De lehetőleg ne érjen hozzám.