Esővízhordó-tanulságok

Pár hete ereszeket szereltünk a házra. Az ereszeket kiegészítettük egy esővízgyűjtő rendszerré. A rendszer nem teljes: a tető negyedéről a víz továbbra is az előkertbe megy: ezt hívják közvetlen öntözésnek. A második negyed, ahol eredetileg is volt eresz (amit kijavítottunk), szabadon lefolyik a betonra.

Eredetileg azt terveztük, ezt bevezetjük az egyesszámú hordóba, ami a tető hátsó negyedéről gyűjti a vizet. Így az a kétszázliteres hordó a tető felére lehulló vizet gyűjtené.

A kettesszámú hordó a nyugati tetőről gyűjt vizet.

Mivel nagyjából három hete egy csepp eső sem esett, a rendszert pár pohár vízzel teszteltük.

Most éjjel sor került az igazi tesztre.
Beköszöntött az ősz. Megjöttek az őszi esők. Ez az ősz nagyjából hét órát tart, utána kezdődnek a téli havazások. (Persze ez nem olyan szörnyű, mint ahogy látszik, mert ha itt süt a nap, akkor meleg van.)

Éjjel esett. Reggel Yoda sztrájkolt.

Én pedig megnéztem a hordókat.



Három tanulságot szűrtem le.

1. A rendszer működik.
2. Lehet, hogy az egyesszámú hordót nagyobbra kell cserélni.
3. Ha a hordó csapra van verve, nem gyűjt vizet.

Az eresz II

Az ereszszerelés elvben egyszerű dolog. Ki kell mérni a vízszintest. Ezt madzaggal jelölni kell. Ki kell mérni a lejtést. Ezt kifeszített madzaggal jelölni kell. Aztán fel kell tenni az ereszt. Utána be kell kötni az esővízgyűjtő hordókat és már lehet is nézni, hogy gyűlik a locsolóvíz (nem húsvétra).



A helyzet akkor változik meg, amikor mindezt egy létráról kell elvégezni. Ekkor kiderül, hogy az olyan teoretikus fogalmak, mint vízszintes és függőleges egy régi ház esetében értelmüket vesztik.

Nincs az az ökör, amelyik olyan görbén tudna pisilni, mint a mi tetővonalunk. Az első szakaszon ez az utca fele lejt. Aztán vízszintes, aztán hol a kert, hol az utca fele lejt. A kert felől a dolog egyszerűbb volt, ott minden a ház sarka fele lejtett. Egyszerre mindkettő fele.

Ott álltam a létrán és üvöltöztem Archimédesszel, hol az a fix pont?

A nap hátralevő részében többet mászkáltam létrán, mint egy átlagos tengerész egy vitorláshajón. Amikor megvolt a vízszintes és meglett a lejtés, már csak fel kellett tenni az ereszt.

Ehhez két létra, négy kéz és két fej kellett. Ezt követően zsonglőrködni keztünk a fúróval, a létrákkal, a három méter hosszú ereszekkel, csavarokkal és tartóelemekkel.

Amikor elkészült a nagy mű, felavattuk egy üveg vízzel. Beleöntöttük a csatornába és néztük, lefolyik-e. Lefolyt.