
Színesedik a világ.
Sárgulnak a levelek.
De még nő a fű.
Pár utcával arrébb egy férfi minden szombat reggel óraműpontossággal megtámadja a füvet. Bőg a fűnyíró, sikítoznak és hullanak a fűszálak. A fű az első számú közellenség.
A fűnyíró bömbölése betölti a csendes kertvárost. A fickó órákon át nyírja a füvet. Külön célszerszámmal utasítja rendre a járda szélén növő rakoncátlan fűszálakat. Motors manikűrollóval távolítja el a kerti ösvényt fenyegető zöldet.
Kisebb kertje van, mint a mienk, amit mi egy mechanikus fűnyíróval fél óra alatt rendbeteszünk.
Az ember meg egy nagy teljesítményű motoros “kecskét” tologat.
Több hónaba telt, amíg rájöttünk a megoldásra. A fickó nem elsősorban füvet nyír, hanem dohányzik.