Nálam sokkal okosabbak gyakran mondogatták, hallgassak hangoskönyvet. Nem hallgattam. Eleve az egészre valami Harry Potter szerû varázslatként gondoltam: van egy könyv, amelyik hangosan rikoltozik.
Hiába volt különféle könyvtárakban, Amazonon Kindlére, iTunes-on telefonra mindenféle izgalmas hangos "olvasnivaló", ellenálltam, mint elfeledett japán katona a dzsungelben.
Aztán egy alkalommal eluntam séta közben a fülembe mászó zenét. Pont aznap olvastam egy Bill Bryson könyvrôl, amirôl megtudtam, hogy ott lapul a hangoskönyvtárban.
Letöltöttem és elindultunk Yodával sêtálni, mentünk, mendegêltünk, nevetgéltem Brysonon, beszélgettem Yodával - bejött a hangoskönyv.
Nem olyan jó, mint a valódi és nem azért, mert ez, szemben a papírkönyvvel csak statikus hiba esetén zizeg, hanem mert olvasáskor a fantáziám jobban ráhangolódik a szövegre: az aktív befogadás (olvasás) jobban feldolgozza (az én esetemben, legalábbis) a szöveget, mint a passzív (hallgatás).
De nagyon jó a Mesterrel sétálni könyvhallgatás közben és Yoda is nagyon élvezi a sétát, ami izgalmas krimihallgatáskor a szokásosnál is tovább tarthat.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.