Kolibri a kilátóban

A friss hajnali levegő oxigénnel és jókedvvel töltött el. Ott volt alattunk a Bear Lake Karib-tengert megszégyenítő kékje. Csend volt és nyugalom.




- Bzzzzzzzz - mondta valami olyan hangon, mintha egy lódarazsat kötöttek volna rá egy erősítőre és felcsavarták volna 11-re.

Miután kiugrottam a bőrömből és szívverésem megszünt négyszámjegyűnek lenni, körülnéztem, hol van a szteroidon tartott lódarázs.

- Kolibri! - ismertem fel a helikopterként zúgó madarat.
- Kolibrietető! - ismertem fel a kolibrietetőt és azt hittem, egy Stirlitz viccbe kerültem.



Yoda rezignáltan nézett.

A teraszunkon van kolibrietető. A környékünkön vannak kolibrik. De sose mennek a kolibrietetőbe.

Bzzzzzz - mondta egy újabb zsebkondor.
Ezért hívják angolul hummingbirdnek! - csaptam a fejemre.

Finom rántást éreztem a pórázon. Yoda volt:

- Megjelölöm az etetőt, aztán menjünk! Nincs itt semmi látnivaló, mégha rántottcsirkék lennének!

Kolibri

Kolibrit Santa Fében láttunk először szabadon.
Kicsi volt. Zümmögött, mint egy lódarázs és egy etetőből nektárt szivogatott.

Tetszett.

Állatkertben már láttam kolibrit: de ott nem hallottam a zümmögést. Ráadásul számomra nagy élmény szabadon látni az állatot. Életem első ökörszemét sem felejtem el. (Se a madarat, se a tojást.)

A szabadon repdeső kolibri láttán Minnesotában vérszemet kaptunk és vettünk kolibrietetőt. Egy kolibri sem jött, de maga a tudat jó érzés volt, ha akarna, jöhetne. Pedig Minnesotában is van kolibri. Nem tudom, mi lesz a kolibrikkel, amikor Minnesotában hideg van. Lehet, megfagynak.

Új-Mexikóban viszont sokan vannak: etető nélkül is többször láttuk őket és örültünk nekik.