Kolostor a vendéglôk mögött

- Ez olyan, mint Törökország - mondtam és kivételesen nem pozitív összehasonlításról volt szó, hanem arról, hogy a törökök bárhova képesek voltak a szükségesnél több tucattal több vendéglőt telepíteni.

A Buna-folyó forrásához több tucat vendéglôn áthaladva lehetett eljutni. Ha az esti vacsora hagyománya nem lenne kôbevésve, valószíneg ittmaradtunk volna egy késô délutáni estebédre: a folyó mellé és a magára a folyóra telepített teraszokat csodálatosan lehûtötte a sziklából elôtörô víz. 

Alig lehetett lépni a libbenô csadoroktól, de medjugorjei zarándokok is akadtak itt szép számmal. 

Mindenki a derviskolostort és a forrásbarlangot nézte és pisztrángot evett a vendéglôkben. Itt megvalósult a világbéke.

- Az összes fotón ember nélkül látni ezt a helyet. Hogy lehet?

- Hosszú az expoziciós idô? - tippeltem. 

- Biztos lehet valahonnan látni emberek néklül. 

- Keressük meg. 

Ehhez át kellett kelni egy hidon, elhessegetni a vendéglô pisztrànggal csábító személyzetét, ellenállni a kísértésnek és nem feladni a tervet egy pusztrángért cseréba, majd áthaladni egy építési törmelékkel teli sikátoron és felmászni egy meredek ösvényen. És már ott is voltunk. Lihegve, izzadva és boldogan. 

- Együnk itt?
- Nem, majd este Mostarban.

A tipikus kolostor - Sopocani

- Ez egy tipikus szerb kolostor - foglaltuk össze tudásunkat, amikor leparkoltunk Sopocanyi mellett.



- Először az út lesz keskeny.



- Aztán addig kell tekerni a kormánykereket a kanyarokban, amíg le nem esik.



- Aztán nem szabad lenézni az útról, mert a szakadék olyan mély, hogy a szerpentinről ledobott atombomba robbanása nem látszana.

- Utána eljutunk valahova, ahol van egy hivatalos parkolóhely a tűző napon.



- De itt van tökéletes imára hívó berendezés!

Ezt ismertem, amikor bulgáriában a rilai kolostorban laktunk, hajnalonta ezzel ugrasztották ki a szívünket a szerzetesek a helyéről.

Aztán minket az ágyból.



- De itt még láttuk az egykori Raska város romjait is!



- A többi valószínűleg a parkoló alatt van.



- Nincs nekünk kicsit elegünk a kolostorokból?

- De. Hagyjunk fél tucatot jövőre is.

- Jó.

- Akkor menjünk Podgoricába.

És mentünk.

Zica Monastery

- Balra van a parkoló - navigáltam.

A parkolót Herkules csapatszállítók fogadására tervezték, de nagyobb fékezéssel egy űrsikló is leszállhatott volna benne. A leszállást egy parkoló autó sem veszélyeztette - mert nem volt egy parkoló autó sem a hatalmas területen.

- Innen kell elgyalogolni oda?

38fok volt. Tűzött a nap és a Zica kolostor körvonalai remegtek a forró levegőben a messzeségben. Azon se lepődtem volna meg, ha fordítva látjuk.



- Egy helybeli se áll itt - morfondíroztam.

Visszakanyarodtunk az országútra és pont a kolostor bejáratánál, az árnyékban leálltunk, ügyet sem vetve a VENDÉGPARKOLÓ feliratra. Az összes vendég itt parkolt. Mind a négy.



A nyolcszáz éves templom olyan a szerbeknek, mint nekünk Székesfehérvár: egy királyi koronázás csak akkor igazi, ha itt kerül a korona az uralkodó fejére.

A törökök ezért lerombolták a templomot - amit idővel újjáépítettek.

A templom hihetetlenül újnak látszott. Olyannak, mint ami tegnap készült el.



Ez volt a turisztikailag legjobban megszervezett templom - a vendégeket rengeteg szuvenír csábította arra, hogy a kolostort támogassák. Volt házi málnalé, misebor, lekvár és minden elképzelhető tárgy a kolostor fényképevel.

Tökéletes volt.

Főleg úgy, hogy mi voltunk az egyedüli külföldiek.

Voronet

- Nem kell fizetni a parkolásért? - meglepôdtünk, mint egy kisgyerek karácsonykor és úgy is éreztük magunkat.

A bukovinai kolostorlátogatás határozottan jól kezdôdött.



A bejutáshoz át kellett vergôdni a szokásos szuvenírbódékon. Mivel ezúttal se vettünk hupilila pónilovat mûanyagból, viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat rajtuk. Kifizettük a belépôt és azt mondtuk:

- Ó.



Ideális kolostornézô idô volt: nem volt meleg. Nem volt hideg. Nem volt tömeg.

A bukovinai kolostorok kicsik, meghittek. Nem hatalmas kolostorerôdök, mint Cozia vagy mint Bulgáriában Rila.



Valószínûleg kevesebb volt a pénz vagy egy-két nagy kolostor helyett itt több picit építettek.



Az erôdített falak és a ôrtornyok inkább csak dísznek voltak itt.

Gyönyörû volt.



Nem volt nálunk a Szentek életének ortodox kiadása, így csak néztük a festett katalógust, hogy kínozták és darabolták a hitetlenek a szenteket.

Egyértelmû volt számunkra, mi megmaradunk egyszerû becsületes halandóknak, de szentek nem leszünk.