Marysvale

Szemben sok más pár évig virágzó, majd eltűnő vadnyugati várossal, Marysvale ma is létezik és nagyjából jól van. 

Ehhez persze egy kis szerencse is kellett: amikor elfogyott az ezüst, akkor megtalálták az aranyat a Bullion-szurdokban.

Amikor az aranykészletek kimerültek, akkor szurdok bányavárosai eltüntek, de Marysvale megmaradt addig, amíg fel nem fedezték a környéken az urániumot. Az urániumbányák által hagyott szennyeződést a szövetségi kormány takarította el, méghozzá alaposan: észre se vettük az autóból, hogy hol volt az urániumfeldolgozó üzem. Pedig elmentünk mellette.

Amikor az uránbányák is kimerültek, akkor a város átváltott a turizmusra (és a fura szobrok készítésére).

Marysvale-ben vannak elhagyott épületek: ma alig négyszáz ember él itt.

Az elhagyott vegyesbolton pár régi "kísértetreklámot" (ghost sign) láttunk. Ezek olyan falra festett reklámok, amik már megszünt cégeket reklámoznak.

Érdekes volt látni az épület másik falán, hogy mennyire megváltozott a falfestéshez használt betűtípus az évek alatt.

Az pedig különösen tetszett, hogy szemből milyen kicsinek látszott ez az egykori bolt, miközben oldalról megnézve látszott igazán a mélysége.

Nem nézhetett ki rosszul - talán egyszer majd valaki helyreállítja, mint az új "telepesek" Euréka főutcáját.

Azt hiszem, ide is érdemes lesz visszajönni. Most azonban továbbindultunk egy olyan úton, amerre még nem jártunk Utahban.

Aranybányák szurdoka

Az út quaddal járható - olvastam az egyik leírásban, a másik azt mondta, hogy bármilyen autó el tud jutni az elhagyott városkákig. Más azt írta, hogy óriási sziklák állnak ki az útból.

Sziklákat nem találtunk és az út olyan volt, hogy még a Volttal is feljútottunk volna ide, pedig annak hasmagassága inkább a negatív tartományban mozog.

Meglepődtem, amikor olvastam, hogy a Bullion-szurdok bányái háromszáz éves múltra tekintenek vissza.

A mormonok 1847-ben honfoglaltak, elöttük többen áthaladtak Utahon, de nem tudtam arról, hogy bányásztak vagy letelepedtek volna.

Aztán leesett: előttük Utah a spanyol birodalom része volt és ők bányásztak valamit itt az 1700-as években, de jelenlétüknek nem sok nyoma maradt. (Valaki egyszer elmehetne a Mexiói Alkirályság levéltárába Mexikóvárosba vagy Santa Fe-be megkeresni a vonatkozó dokumentumokat.)

Az amerikaiak 1870-es években fedezték fel az aranyban gazdag völgyet és hamarosan három városka is kinőtt a semmiből, de a központi település továbbra is Marysvale volt.

E városkákban volt vegyesbolt, szálloda és újság is. Az egyik első, a mormon vallást elítélő könyvet is itt írták egy kunyhóban, ami valahogy porig égett.

A vegyesbolt árai tökéletesen tükrözték a vadkapitalizmus kereslet-kínálat törvényét. Egy ásóért ötven dollárt is elkértek, ami mai háromezer dollár körül van. (Mit tudott tenni a magányos aranyásó, ha elvásott az ásója? Be kellett fektetni a majdani profit érdekében.)

A hotelben egy hétre tizenegy dollárt kértek a szállásért. Egy étkezés ötven cent és egy dollár között volt, miközben egy bányász 2-4 pénzt keresett naponta.

Ahogy feljebb barangoltunk az ösvényeken, az erdőben óriásgombákat láttunk a fák alatt.

Meg a régi vasúti töltés maradványait.

Az 1900-as években már keskeny nyomtávú vasút vezetett fel a kanyonba, ami felszerelést és utasokat szállított felfele és ércet lefele.

Szóval idejöttünk.