A lemaradt mormota

A tegnapi posztból lemaradt a mormota. 

Ott figyelt a folyóparton mozdulatlanul és úgy tett, mint aki nincs ott. 

Közelebb óvakodtam a mormotához. 

Puppey a mókust figyelte, én a mormotát, a mormota meg minket. Hogy mindanmyiunkat figyel-e valaki, azt nem láttam. 

Lehet, rá kellene keresni az interneten a “mókust figyelő Puppeyt figyelő mormotát figyelő Ribizlit figyelő” kifejezésre. 

Mire idáig jutottam a filozofálásban, a mormota nagyot füttyentett és az egész család eltünt a sziklarepedésekben. 

A mormota

- Ott egy állat az üregben!

- Ott? Ugyan!

- De ott van! Ott látszik a szeme!



Lehet, hogy ott valaki látott szemet, de az nem én voltam. De valami határozottam mozgott benn.

- Ha mozog, akkor mozog - legyintettem. Amikor aztán megint arra néztem, észrevettem, hogy a valami félig kimászott a fatörzsből és figyel.



Negyon figyel.



Egy joviális mormota volt, enyhén elhízva, mosolyogva. Eleinte csak a fejét dugta ki. Aztán picit jobban előbújt, hogy még cukibbnak lássuk. Végül azonban elunta, hogy csodáljuk.

- Ha már megnéztetek, hagyjatok dolgozni, hülye turisták - sóhajtotta és figyelt tovább.

A medve árnyéka

Nagyjából negyven centi hó hullott Bostonra és környékére. De már nem havazik. Ónoseső esik. De nemsokára abbahagyja. Akkor havazni fog.

A medvének ma kell előbújnia a barlangjából, hogy megnézze, milyen lesz az idő. Amerikában medve helyett mormotát figyelnek az emberek.

A mormota a hírek szerint nem bújt vissza a barlangjába, azaz hamarosan javul az idő.

Én pesszimista vagyok: szerintem a mormoták (és a medvék) tudják, az embereknek tele van a hócipőjük és a járdájuk a hóval. Ha visszabújnának hat hét további havat előrejelezve, akkor a felhdühödött, hógyűlölő csőcselék meglincselné őket.