Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy amerikai asszony valahonnan a préri közepéről, onnan, ahol gazdasági válság idején a farmerek szorosabbra húzzák a Biblia-övet, ahol a síkságok végtelenek, a folyók és a távolságok nagyon, és ami sok városlakó szerint csak arra jó, hogy átrepüljenek felette.
Ez az asszony évtizedekig dolgozott olajmezőkön technikusként. 51 évesen kezdett elege lenni a sok olajból és valami újra és talán valami kellemesebbre vágyott.
Ahogy elmondta, mindig is csodálta a végtelen síkságból kiemelkedő szélkerekeket. Arra gondolt, ha ilyen szépek lentről, milyenek lehetnek a magasból. Gondolt egyet és beiratkozott wind techniciannak. Otthon is van pár szélkerék, otthon is kell létezzen ez a munka, sajnos nem tudom, minek nevezik. Én szélszerelőnek mondanám.
A hölgyből szélszerelő lett, ma már mindenféle beállításokat végez fenn a 41 méter hosszú lapátok körül és boldog.
Nincs tériszonya.
Mire megjöttünk a bankból, megjött a karbantartó is. Kérdezte, beázunk-e. Megnyugtattam, hogy nem.
Elegedetten megszemlélte az álmennyezetet, amikor a kopasz fejére csöpögni kezdett a víz. Biztos nem mormon. Így mormon nem káromkodhat.
Felment megnézni, mi történt: kiderült, a felső lakó nem ismeri a zuhanyfüggönyt és mindent eláztat. (Egyre többet zuhanyozik a fickó, a fene enné meg.) A karbantartó megígérte, most majd leszigeteli fenn a padlót.
Így is történt. Egy óra múlva jött vissza egy karnissal Yodának csak ez kellett, felugrott az ágyra és a két méteres emberhegy keze felé kapott. A fickó nyugtatta a kutyát (Jó kis kutya), de ez nem segített, végül aztán sikerült elrángatnom az állatot, aki ezentúl a karbantartó csak "killernek" becézett.
Innentől kezdve az ölemben volt a kutya és a laptop, ha kellett valami, akkor a kutyával a kezemben mentem elmondani. A fickó felszerelte a karnisokat, megcsinálta a fűtőtestet és óvatosan kerülte a kutyát. Eddig, ha azt mondtam, bejöhet, bejött. Most először bedugja a fejét.
Yoda boldog, legyőzött egy veszélyes karbantartót.
Szombat reggel volt.
Esett. Csöpögött.
De nem kinn, hanem benn.
Egyből hívtuk a házmestert (szakszóval manager). Elutazott szerdáig, az üzenetrögzítője csak egy emil-címet adott meg - rosszul. Telefon a tulajnak: hangposta.
Szerencsére a felettünk lakó hetente csak egyszer zuhanyozik - szombaton, így biztonságban éreztük magunkat egy időre. Bár zavaró volt a hámló plafon, a repedések, a szag és a tudat, hogy bármikor benn eshet az eső.
Délelőtt megnéztük a próféta temetését, Anikó elment fodrászhoz, én a kutyát sétáltattam.
Aztán kopogtak: a karbantartó jött, hogy megcsinálja a radiátort. (Meglepetés!!!!)
Amint meghallotta, hogy csöpög, csak annyit mondott:
- Holy shit!
Ebből arra következtettem, hogy mégsem mormon.
Megnézte a plafont, amin meghitten gyöngyözött a víz.
Felment a felső lakásba.
Visszajött, aztán elkezdett mindent szétverni.
Yoda néha odament, ellenőrizte a fickót és közben morgott rá. Fél óra múlva jött a fickó, hogy kér egy zseblámpát. Mert egy csöpögést megcsinált, de valahonnan jön a víz. Kapott egyett. Aztán bontott és végül a plafonon keresztül beszélt valakivel fenn. Fél óra múlva jött: elmegy anyagért. Gondoltam, most mindent úgy hagy és többet nem látjuk.
De láttuk (Yoda morog), fickó két nagy zsák törmelékkel el, majd vissza. Elállította a csöpögést, felszerelte az új álmennyezetet, majd csodásan feltakarított maga után. Tisztább volt, mint előtte. És egy üveg sört se ivott meg hozzá. Nem tudnak ezek a népek dolgozni...
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
