Tábla a semmi közepén

"Ne haladjunk át, ha az út víz alatt van" - olvastam a táblát.

Meglepődtem.

Tényleg a világ végén voltunk, ahol emberi jelenlétre a ridegen tartott marhák zseniális itatója utalt.

Pár naponta jön egy lajtoskocsi és megtölti az itatót.

Már amelyiket még meg lehet tölteni.

Korábban láttunk két időrágta oszlopot, amit egy spanyol felfedező expedició emlékére állítottak.

Rövid keresés után találtam egy másik oszlopot is Domínguez és Escalante utazásának emlékére.

Ez jobb állapotban volt, talán mert ezen nem vakarództak a tehenek vagy nem lőnek rá célba tehenészek.

Szóval a világ végén voltunk, ahova gondoskodó kezek kitették ezt az ominózus táblát, hogy ne menjünk tovább, ha az út el van árasztva.

Nem mintha mi száraz úton tovább akartunk volna menni...

Kígyó, kígyó

 

Megjegyzés: A fentí kígyós sziklafestmány illusztáció.

Utahban vannak kígyók és vannak mérgeskígyók is. Szóval óvatosan kell mászkálni az erdőben, főleg tavasszal és nyáron. Köztudott, én kígyót maximum a hamburgeremben szeretnék látni.

Az állatkert közelében - amerre már óriáspókot is láttunk - ki is tettek pár táblát, hogy a hozzám hasonló kocatúrázók lássák, mire kell figyelni.

Mondjuk nem tartom életszerűnek, hogy miközben rémülten meredek rá a nálam is rémültebb kígyóra, elkezdem tanulmányozni a fejét.

- Mérges vagy-e haver? - és megkérem, forgassa már picit a fejét, hogy jobban lássam, milyen is.

Ezt nem tartom életszerűnek- Szerintem én inkább ha kígyót látok, nem méricskélem a fejét, nem tartok neki geometria órátk, nem forgatom a fejét, hanem ikerülöm.

Jobb a békesség.