Bezzeg az őseink sokáig éltek... II

Yosemite National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hetvenes években egy lelkes amerikai hátizsákkal beutazta a Föld legkevésbe vendégmarasztaló helyeit. Elhajózott a januári postahajóval valami kis sziklára, aztán postafordultával - két-három hónap múlva - továbbállt.



Utazásai során végiggyalogolta Grönlandot is. Egyik nap két gleccser között összefutott egy helyi emberrel, aki egész életében egyedül élt kis kunyhójában a hegyekben. Az ember azt ette, amit vadászott és megtermelt.

- Mit gondolsz, hány éves vagyok? - kérdezte az utazótól.



Az utazó rutinos volt, nem vágta rá egyből, hogy hetven, mert hát annyinak nézett ki a vendéglátója, hanem megpróbált udvarias lenni. Végimérte az embert, látta, hogy ugyanannyi szeme van, mint foga, igyekezett nem beleszippantani a levegőbe, mert hát nem volt min vizet melegíteni a mosdáshoz és azt mondta:

- Ötvenöt-hatvan?

A vendéglátó vérben forgó szemekkel pattant fel, habzó szájjal csőre töltötte puskáját, az utazó meg rémülten menekült.

Az ember harmincöt éves volt.



A várható élettartamról szóló bejegyzés kapcsán felvetődött, hogy a természeti népek tovább élnek-e, mint civilizált társaik. A 'primitív' társadalmakban kisebbek az osztálykülönbségek, általában kevesebb a háború, energiáikat nem köti le a piramisépítés, tehát lehet, tovább élnek.



A helyzet azt hiszem, nem ennyire egyszerű. A természeti népek esetében a gyermekhalandóság ugyanakkora vagy nagyobb volt, mint a 'civilizáltakéban'. A betegségek ugyanúgy tizedelték őket. Étrendjük sem volt jobb, mint a szervezettebb társadalmakban élőké: ők is azzal voltak elfoglalva, hogy éhen ne haljanak. Ők is azt ették, ami épp elérhető volt. Higéniás viszonyaik sem voltak jobbak.



A Colorado-fennsíkon egykor virágzó anasazi (pueblo) civilizáció nem háborúzott. Alig kerültek elő betört fejű polgártársak csontjai, nincsenek felgyújtott, kirabolt romvárosok vagy ostromra utaló nyomok.

A pueblók lakói azonban ritkán élték meg negyvenedik életévüket. Átlagéletkoruk 25-30 év volt. A negyvenéves matuzsálemek sem voltak szerencsések: harmincéves korukra valószínűleg tövig lekoptak a fogaik. A kézi gabonamalmok örőkövei gyorsan koptak és a kőpor, szilánkok bekerültek a liszbe és folyamatosan pusztították a fogakat.



Az apokalipszis lovasai közül szerencsés esetben a természeti népek háborúval nem találkoznak, de a többiek alaposan megtizedelték őket.

Valószínű, hogy két-három-négyszáz évvel ezelőtt kevesebb ember halt meg rákban és szívbetegségben hetvenévesen - harmincévesen ugyanis elvitte őket egy nátha vagy a himlő.

Bezzeg az őseink sokáig éltek...

Pompei
Originally uploaded by ribizlifozelek

Teljesen véletlenül ma több helyen egyszerre olvastam arról, hogy a természeti népek milyen egészségesen éltek. Néhány napja egy távolabbi rokonom írt valami hasonlót: az ősöknek nem volt ennyi nyavajájuk és tovább is éltek. Pedig minden reggel megették azt a szalonnát hagymával, utána a pálinkát.



Nem tudom, mennyivel egészségesebb a természeti népek étkezése táplálkozástudományi szempontból. Azt is tisztázni kell, hogy melyik népről és mikor van szó. Az étkezés mindenképp egysíkúbb volt: ma gyakorlatilag egy fejlett országban az emberek egzotikus és nagyon regionális dolgokat (medvetalp, krokodil) leszámítva szinte mindent megvehetnek. A hűtőházak és a tartósítóipar létrejöttig azt kellett enni, ami éppen akkor és ott megtermett, vagy amit el tudtak tenni ínségesebb időkre: sonka, kolbász, szalonna, sajt, szárított hüvelyesek, gabona. Nagyobb tömegben szinte kizárólag sózott halat, gabonát és sót, esetleg lábasjószágot (magyar szürkemarhát, birkát) szállítottak. Ha levágtak egy állatot meg kellett enni. Voltak jégvermek, volt fagylalt, de általában a felsőbb társadalmi osztályoknak, nekik se sok. Tartósítani sózva vagy füstölve, szárítva lehetett. Az emberek valószínűleg jobb kondicióban lehettek, mint a mai átlag, mert rendszeresen végeztek fizikai munkát. Viszont ezzel együtt sem éltek tovább.



Természetesen vannak kirívó esetek. Mindenki emlékszik a családban egy-egy matuzsálemre, aki kilencven éves koráig élt, orvosnál nem járt és szalonnát evett pálinkával. Ők voltak a kivételek. A családi legendárium azért emlékszik rájuk, mert jóval tovább éltek, mint az átlag.




Az emberek elsöprő többsége a 19. századig nem élte túl saját világrajöttét. Az angol királyi házban a 16. századig a megszületett gyerekek fele nem élte meg huszadik életévét. Pedig ők a kor legmagasabb szintű orvosi ellátásban részesültek és a királynők Szűz Mária övét is magukra öltötték. A középkori Franciaországban az újszülöttet azonnal, egy naposan a templomba vitték keresztelőre (az anya otthon maradt, mert a szülés utáni napokban az egyház szerint tisztátalannak számított).



Ha valaki túlélte a világrajövetelt, akkor volt még két-három-négy évtizede. Az átlagról van szó: nem a császárokról, főpapokról, nemesekről, akiknek volt pénzük különleges csemegékre, orvosokra, gyümölcsre. Voltak hosszú életű emberek akkor is, de kevesen. A átlagos élettartam tragikusan rövid volt: a bronzkori Európában húsz, az ókori Rómában, Görögországban huszonöt-harminc év volt a várható átlagéletkor. A középkori Angliában egy ember átlagosan húsz-harminc évre számíthatott. A huszadik század elején Európában az átlagéletkor negyven-ötven év körül alakult (A pontos számokra nem emlékszem, a Wikipediában azt hiszem ez sokkal pontosabban le van írva.) Nem véletlen a sok fiatalkorban megkötött házasság, Rómeo és Júlia is tizenévesek voltak.



Megjegyzés: a középkorban általános huszonötéves átlagéletkor nem azt jelentette, hogy huszonötévesen azonnal papért kellett küldeni. Tegyük fel, hogy egy vizsgált népcsoport képt főből áll. Anya és gyermeke. A gyermek megszületéskor azonnal meghal - ahogy ez a középkorban általános volt. Az anya ötvenéves koráig él. Az átlagéletkor ebben a populációban 25 év - miközben senki sem élt 25 évet.
Korrektebb számokat kapunk, ha a korcsoportonként várható átlagéletkort nézzük. Ez azt mutatja, hogy egy adott életkorú egyén előtt még hány békés vagy békétlen év lehet. Egészen a huszadi századig egy 0-10 éves gyerekek elsöprő többsége meghalt. Ha túlélte az első évtizedet, akkor ugrásszerűen megnőtt várható élettartama. Ha eljutott harmincig, akkor már komoly esélye volt megérni az ötvenet is. Kicsit olyan ez, mint az angliai csata a második világháborúban: azok az angol (lengyel, stb) pilóták, akik túlélték a háború eme szakaszát, majdnem mind életben maradtak a háború végéig. Megtanultak túlélni.



A modern orvostudomány és az élelmiszeripar létrejöttével, azaz az ipari társadalom megszületésével kezd nőni a várható élettartam. A gyerekek nem haltak meg. Az emberek egyre többen lettek, az élelmiszerek egyre többet utaztak. Olyan árucikkek jelentek meg a mindennapokban, mint a paradicsom. A paprika. A friss hús. A zöldségkonzerv, szőlő télen. Tavasszal. Az emberek egyre tovább éltek. Ma - ha a halva született csecsemőket nem számoljuk -, több ember él a Földön, mint ahány valaha is élt. És sokkal tovább.