Örvényes

- Itt Szent István óta mindig is volt víz a patakban.... mostanáig - mondta a molnár - valószínűleg augusztusban már nem lesz - tette hozzá-

Természesetesen előfordulhatott nagy szárazság, amikor nem volt elég víz, de valószínű, ha egy vizimalom csaknem ezer éve működik valahol, akkor ott valóban van víz.

- Tud még vizimalmot?

- Nagybörzsöny - vágtam rá automatikusan. Persze sokkal több vizimalomban jártam, de az a kedvenc.

- Ott rég nincs víz.

- A múltkor még volt - vágtam rá aztán kiszámoltam, hogy a múltkor az harminc éve lehetett. 

Na, azóta nincs ott víz.

Később a Börzsönyben és a Pilisban is láttam, hogy patakok, amikben mindig is volt víz, szárazak és egykor bővizű források épp csak csöpögnek.

Szóval komoly szárazság van és ideje lenne szembenézni a ténnyel, hogy Magyarország klímája már nem annyira kontinentális, hanem valamennyire mediterrán is.

A malmon gondolom minden deszkát milliószor kicseréltek már és az épületet is átépítették pár százszor, de akkor is régi, mint a kedvenc bicskám.

A ma is működő gépek meg gyönyörűek.

Tanultam is valamit a malomkövekről. Azaz gondolhattam volna és hát sose olvastam, hallottam Európával kapcsolatban erről. 

Mondtam a molnárnak, hogy az anaszazi indiánok homokkövön őrölték a kukoricát és harminc éves korukra az kukoricába kerülő kőpor elkoptatta a fogaikat.

Mint kiderült, a mészkő malomköveknél ez tovább tartott: negyven éves kor után kezdett elfogyni a fog.

Ezen a fém örlőhengerek megjelenése változtatott: azok nem koptatják a fogakat.

Az is érdekes kérdés, hogy a gazdagok jobban őrölt lisztet kaptak-e és hogy abban kevesebb volt-e kőpor? Vagy több?

Ha már itt voltunk, megnéztük a temetőkápolnát is, ami azt hiszem, régen a faluban volt, de valamelyik újratelepítéskor a falu leköltözött a lapályra.

Tavaly Aszófőnél sétáltunk egy kicsit (na, azt is meg kell még írnom), most Örvényesen, szóval rengeteg látnivaló van még errefele és jó Ribizli is mindig tanul itt valamit.

Fizikai érdekességek

Az órámon van egy vízhatlan tok.

Miért van az, hogy Utahban se tóban, se uszodában sose ment víz a képernyő és a tok közé, Tihanyban pedig minden egyes úszás után láttam, hogy a vízhatlan az nem vízhatlan és törölgethettem.

Miért?

Más a víz?

Más a légnyomás?

Más a kezem?

Ribizli a kőkorból

Ribizliék boldogan kieveztek a Little Dell-re. Áteveztunk a viztározó másik oldalára, ahol piknikeztünk, mászkáltunk, majd elindultunk vissza.

Amikor Ribizlifozelek balerina-testével lépett volna be a kajakba, megcsúszott az agyagos partin és inkább zuhantam, mint léptem a hajóba, ami ettől megmakrancosodott és levetett magáról. Egyik pillanatban büszkén ültem a hajóban, a következőben fejjel előre süllyedtem a mélybe, amíg meg nem fogott a mentőmellény és már a felszinen is voltam szemüveg nélkül.

- Segíthetek? - evezett oda első számú tettestársam és ahogy elegánsan mellém farolt, úgy pofán csapott az evezővel, hogy még a Plútót is láttam.

Ekkor kieveztünk a másik oldalra és én elővettem volna a pótszemüveget az autóból. De nem volt ott. Előkaptam a telefonomat, hogy kedvesen annyit mondjak bele, hogy SEGÍTSÉG, de a telefon meghalt, végtelen ciklusba esett és folyamatosan indította újra magát.

Nem maradt más hátra, mint hazavezetni.

- Miért engedted le az ablakot?

- Hogy halljam, ha jön valaki - nem volt a legjobb akasztófahumorom, de a csendet biztosította az autóban.

Otthon boldogan vettem fel a pótszemüvegem és sváb, zsidó, görög és egyéb őseim biztatása közepette kerestem száz méter madzagot és rákötöttem egy erős mágnest, aztán a szakadó esőben visszaeveztem, partra futtattam a hajót és elkezdtem a mágneshorgászást. Öt-hat méter kötelet a vízbe lógattam és húztam. Tíz perc múlva poziciót váltottam és tovább horgásztam.

Először egy mágneses kavicsot fogtam ki, aztán úgy fél óra után egyszercsak ott volt szemüvegem a mágnes végén.

EKKORA SZEMÜVEGET FOGTAM! - kiáltottam boldogan és azon gondolkotam, vezessek-e át Wyomingba lottózni vagy Nevadába rulettezni egyet.

Kis kirándulás

A utahi helyi újságban megjelent egy cikk egynapos kirándulásokról Salt Lake Cityből. 

Az egyik ajánlat a Kráter-tó Nemzeti Park Oregonban potom tíz és fél óra levezetése és ezer kilométer megtétele után. 

Ez a “levezetek Brüsszelbe inni egy sört délben, estére itthon leszek” esete. 

Meg valószínűleg egy mesterséges hülye cikke. 

Izmos kerekesszékesek és kismamák

- Izmos kerekesszékesek és kismamák élnek errefele - néztem a régi mozgáskorlátozott rámpát Brassóban. Persze ezek régen épültek és hát Magyarországon voltak a legvidámabb mozgáskorlátozott kalandjaim. Pont ezért szúr szemet máshol is, hogy hogy is van ez.

Aztán sóhajtottam egyet:

- Biztosan nem táposoknak építették őket.

A rejtett zsinagóga nyomában

- Az ott az ortodox zsinagóga!

Nézegettük a térképet a Fehértorony kilátójából. Merre is lehet. 

A Takácsbástyára menet ott mentünk el mögötte. 

Szóval meglett. 

Egész jól bemértük. Utána is olvastam, így még pontosabban lett meg a helyszín. De izgalmasabb volt keresni. 

Bemenni nem sikerült. Az udvarba se. Talán jövőre. 

Brassói napernyők

- Mi az a fara zahar? - kérdezte Á a brassói fagyizóban.

- Cukormentes.

- Menjünk.

Továbbmentünk szokásos fagyizónkba. Fagyiztunk és sétáltunk a Kapu utcán, néztük az embereket és megakadt a szemem egy napernyőn.

Brasov, regale oraselor in Romania.

Nagyon tetszett.

Aztán eszembe jutott, valami ilyesmit én már láttam itt. Akkor Brassó a világ egyik legjobb városa volt.

Tizenvalahány év után is folytatódik ez a zseniális reklámkampány.

Örültem neki.

És a fagyi is nagyon finom volt.