Fürdőhely hűlt helye

Balatonfüreden épphogy megláttam ezt az emléktáblát és egyből beleszerettem. Szerelem majdnem látásra. Mert olvasni azt nem volt egyszerű, de akkor is. Ötletes volt, ahogy bemutatta, hogy itt voltak a füredi fürdőházak a Balatonon.

Látszott, hogy nézett ki. Hogyan illeszkedett a tóba és a tájképbe. El lehet olvasni a rövid történetét. Ilyen kellene Utahban a Saltair helyén is. Persze ott második nap szitává lőnék.

Örvényes

- Itt Szent István óta mindig is volt víz a patakban.... mostanáig - mondta a molnár - valószínűleg augusztusban már nem lesz - tette hozzá-

Természesetesen előfordulhatott nagy szárazság, amikor nem volt elég víz, de valószínű, ha egy vizimalom csaknem ezer éve működik valahol, akkor ott valóban van víz.

- Tud még vizimalmot?

- Nagybörzsöny - vágtam rá automatikusan. Persze sokkal több vizimalomban jártam, de az a kedvenc.

- Ott rég nincs víz.

- A múltkor még volt - vágtam rá aztán kiszámoltam, hogy a múltkor az harminc éve lehetett. 

Na, azóta nincs ott víz.

Később a Börzsönyben és a Pilisban is láttam, hogy patakok, amikben mindig is volt víz, szárazak és egykor bővizű források épp csak csöpögnek.

Szóval komoly szárazság van és ideje lenne szembenézni a ténnyel, hogy Magyarország klímája már nem annyira kontinentális, hanem valamennyire mediterrán is.

A malmon gondolom minden deszkát milliószor kicseréltek már és az épületet is átépítették pár százszor, de akkor is régi, mint a kedvenc bicskám.

A ma is működő gépek meg gyönyörűek.

Tanultam is valamit a malomkövekről. Azaz gondolhattam volna és hát sose olvastam, hallottam Európával kapcsolatban erről. 

Mondtam a molnárnak, hogy az anaszazi indiánok homokkövön őrölték a kukoricát és harminc éves korukra az kukoricába kerülő kőpor elkoptatta a fogaikat.

Mint kiderült, a mészkő malomköveknél ez tovább tartott: negyven éves kor után kezdett elfogyni a fog.

Ezen a fém örlőhengerek megjelenése változtatott: azok nem koptatják a fogakat.

Az is érdekes kérdés, hogy a gazdagok jobban őrölt lisztet kaptak-e és hogy abban kevesebb volt-e kőpor? Vagy több?

Ha már itt voltunk, megnéztük a temetőkápolnát is, ami azt hiszem, régen a faluban volt, de valamelyik újratelepítéskor a falu leköltözött a lapályra.

Tavaly Aszófőnél sétáltunk egy kicsit (na, azt is meg kell még írnom), most Örvényesen, szóval rengeteg látnivaló van még errefele és jó Ribizli is mindig tanul itt valamit.

Az én hősöm

Végre sikerült találkozni hősömmel, kedvenc mesefigurámmal. 

Balaton

- Azt hittem, Budapestre megyünk...
- Igen, csak megállunk egy pillanatra.
- Hova megyünk?
- Hány éve ismerjük egymást?
- Tizennégy?
- És hova akarsz elmenni tizennégy éve?
- Balaton?
- Igen.



Semmi komoly dologra nem volt időnk.
Átkompoltunk Szántódnál Tihanyba, ahol láttam, modernizálták a parkolást: kirugták a parkolóőröket és automatákat szereltek fel. Persze nem volt aprónk és a ketyere papírpénzből nem adott vissza (még sose adtam gépnek borravalót, a többit tartsa meg felkiáltással). Szerencsére sms-ben is lehetett fizetni, amit egyből ráterheltek a telefonszámlámra. A módszer tetszett, küldök egy sms-t rendszámmal és kóddal, hogy megkezdem a parkolást és amikor befejezem, küldök egy újabb sms-t és megáll a számláló. Persze külföldi telefonról nem működik. És persze két sms árával többe kerül. Smucig alak vagyok, a parkolóőr jobb volt. Meg eggyel több embernek volt munkája.



Tihanyban átvergődtünk a turisztikai szemetet árusító utcán. Minden volt itt, ami a magunkfajtában felébreszti az alvó nyulat és menekülésre kényszerít.

V csalódottan pislogott körbe. Egy tulipános terítő szép és művészet. Tizenötezer tulipános terítő vörös posztó.



Én meglepődtem. Este hatkor alig láttam turistát.

Egy bizonyos helyre jöttem. Reméltem, lesz hely a Rege teraszán. Tizenvalahány éve, amikor rendszeresen jártam ide, nehéz volt jó helyet találni.

Három asztalnál ültek a teraszon.

Letelepedtünk és néztük az alattunk elterülő tavat.

- Gyönyörű - mondta V - Szeretem.