Rántottkagyló

Megijedtem saját magamtól: padlizsánlevest csináltam ebédre. A leves neve olyan rémisztően hangzott, hogy inkább megálltunk Waltham főterén egy icipici bódénál. A bódé egy része fém, egy része tégla. A bódé valamikor egy vagon lehetett. A vasút hanyatlásával a kiselejtezett vagont 1983-ban megvette Mimi. A vagont idővel lecserélte téglára, ettől a hely még kisebb lett.

Mimi vagy borostás vagy nem volt a "vagonban". A szakács és a főnöknek látszó egyén lelkes volt és olasz. Úgy beszéltek mint Tony Soprano vagy a keresztapa, ráadásul nekik is volt egy visszautasíthatatlan ajánlatuk: rántottkagyló.

A rántottkagyló New England jellegzetes étele. Olyan, mint Bajának a halászlé. Szerintem komoly jenki innovatív képességre lehetett szükség, ahhoz, hogy valaki kirántsa a kagylót. Az áttörésre 1865 körül került sor, a rántottkagyló, a fried clam ekkortól szerepel étlapon. A rántottkagyló mai formáját egy Boston környéki országuti vendéglőben nyerte el. Itt a tulajdonosnak elege lett abból, hogy állandóan krumplit süt és kipróbálta ugyanezt a kagylóval. Az egykori kisvendéglő ma nyaranta kétszáz embert alkalmazó vállalkozássá hízott a kagylón.

A kagylót hagyományos, helyi módon disznózsírban kell kisütni. Az egészséges táplálkozás háttérbe szorította a zsírt és a rántottkagylót manapság már mindenben rántják, ami olaj.

A két Mimi lelkesen ajánlgatta a rántottkagylókat. Kétféle kagylójuk volt, kagyló kagyló és hosszú csíkokra szelt kagyló. Mi egy adagot kértünk fele fele arányban. Ettől a két Mimi számítógépének kiégtek a biztosítékai. A matematikai művelet meghaladta a fejükbe épített komputer teljesítőképességét és döbbenetükben méginkább úgy beszéltek, mint Tony Soprano.

A kagylók mellé sültkrumpli került és a kagylókhoz járt még egy szósz is.

Otthon elosztottuk az egy adag kagylót és sültkrumplit kétfele és leültünk ebéldelni.

Érdekes íze volt, szerettük. Viszont nagyon laktatónak bizonyult, a padlizsánlevest betettük a hűtőbe és vacsorára ettünk egy almát.