2011. február 19., szombat
Hal a metrón
Kardhal. Lazac. Kagyló. Cápa. Garnélarák. Tonhal.
Alaposan bevásároltam a piacon tengeri szörnyekbőél.
A zöldségeket, gyümölcsöket a hátizsákomba tettem, a halakat azonban szatyorban, kézben vittem. Nem akartam, hogy halszagú legyen a hátizsákom.
Mert a tenger illata körülvett. Olyan lehetettem, mint a hajóskapitány, aki három év folyamatos halászás után letámolyog bárkájáról és körüllengi a tenger szaga.
Másnak is ez juthatott eszébe, mert a tömött metró háromszemélyes ülésén hamarosan egyedül találtam magam és két megálló után a szembelevő szék is kiürült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése