2009 januárjában egy turista utikönyve utasításait követve besétálta a temetőbe. Lelkesen fotózott, nézegette a sírokat, aztán egy reccsenést hallott. Következő emléke egy kriptához kötődik. A turista szerencséjére ez a kripta nem az övé volt és nem is lett az övé.
Háromszázharminc éve valamelyik sírásó trehány munkát végzett és a kripta rég elfeledett lejárata idővel megadta magát az időnek. A turistát pedig elnyelte a föld.
A turista súlyáról az újságok nem adtak tájékoztatást.
Lelki szemeim előtt láttam a balesetet szenvedett egyént, amint bordákat köpködve mászik ki a föld alól - de e horrorisztikus jelenetre nem került sor. A sírkamrába vezető folyósót a balszerencsés utazó már nem derítette fel.
A temetőgondnok az eset kapcsán megjegyezte, hogy a temetőben pár évente találnak addig ismeretlen több száz éves sírokat, csak azok felfedezése kisebb zajjal jár.
E pici temető nem egy világvégi sziget eldugott sarkában áll elfeledve, hanem Boston egyik leghíresebb utcája mellett húzódik meg hat-hétemeletes házak árnyékában.
A Granary Burial Ground, a Magtár temető Boston harmadik temetője volt. Az első temetők nem bírták kielégíteni a növekvő igényeket és hamar beteltek, így 1660-ban a közlegelő egyik szögletét kinevezték temetőnek. A temető mellé magtárkat és egyéb középületeket emeltek - erről a magtárról kapta a temető mai nevét.
Boston városa sokkal élénkebben őrzi múltját, mint sok más amerikai nagyváros. A temető megmaradt - csakúgy, mint a város első hivatalos temetője.
A házak megnőttek. A park visszahúzódott, de a temető és a háromszáz éves sírkövek megmaradtak.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése