Marblehead I

- A puritánok mind egyszerűen öltöznek?
- Igen.
- A puritánok nem ünneplik a karácsonyt?
- Nem.
- Színház?
- Ördögtől való.
- Nők?
- Eredendően bűnösk.
- Szex?
- Az mi?
- Pia?
- Módjával.
- Izé, nem mehetek máshova? - kérdezte salemi kikötőben a bevándorló.
- De! - felelte látható örömmel a puritán köztisztviselő.



John Peach, a csatornaszigeteki halászember így fogta motyóját és kisétált Salem történelméből és saját falut alapított Marblehead néven. A Marblehead név rossznyelvek szerint ahhoz az óriási ivászathoz kapcsolódik, amivel a mértékletes puritánoktól való szabadulását ünnepelte. Sok-sok flaska ital után körülnézett táborhelyén és ujjongva felkiáltott:

- Ez a fej formájú hegy márványból van!

Gránitból volt.

A név azonban maradt, a halászfalut Marbleheadnek hívják.



1629-et írtak ekkoriban azok, akik tudtak írni. Marblehead virágzott és az 18. század derekára Új-Anglia hatodik legnépesebb városává vált. Marbleheadi kapitányok járták a tengereket, halászták a tőkehalat, kalózként fosztogatták az angol hajókat a függetlenségi háború alatt és a befolyó pénzből hatalmas házakat építettek a kikötők mellett.



Idővel Marblehead csillaga leáldozott, kikötői kicsinek bizonyultak. Flottáját megtizedelte egy vihar és falu Boston elővárosa lett.

Marblehead mára gyakorlatilag egybeépült Bostonnal, légvonalban a bostoni repülőtér 25 kilométer.
A 19. századi hanyatlás nem az jelenti, hogy a falu elszegényedett. Marblehead központja és tengerpartja megtartotta régi báját és tehetős lakóit. A kisvárosnak ma hat jachklubja és számtalan kikötője van. Meg rengeteg pénze.



Régebben többször voltunk itt és most ismét eljöttünk nosztalgiázni. Sétálni a girbe-gurba utcákon, felmászni a kilátókba, megnézni az óceánt, a régi erődítéseket és enni valami finomat a Driftwoodban.

És persze megfagyni a hidegben.