2011. március 26., szombat

Hódok az erdőben

Quinebaug river

Sturbridge szélén valamikor malmok és gyárak tucatjai használták a Quinebaug-folyót gépeik működtetésére. Az egyik régi textilgyárból farmermarket lett. Mögötte háborítatlanul csobog a folyó. A bozótban és a fák között kanyargó ösvény mentén lépten nyomon észre lehet venni az egykori gátak maradványait.

A száz-százötven éves romokat egyre jobban falja fel a természet. Az alábbi képen viszont látható, a folyó partvonala gyanusan egyenes. Amikor kicsit megkapargattuk az avart, durván faragott kváderkövekből épült rakpart maradványait találtuk alatta.

Quinebaug river

Természetesnek látszó dombokról derült ki, hogy a valamikor vízművek voltak. A gátak, zsilipek, duzzasztók maradványait belepte az erdő. Kidőlt fák gyökerei mögül ódon téglafalak sejlettek fel. A természet visszatért és az ipar távoztával visszakövetelte magának a folyópartot.

Quinebaug river

Egy mocsaras völgyön szélén gázoltunk. Valamikor a víztározó áteresze lehetett, de mára teljesen benőtte az erdő. A völgy alján egy kevés víz csordogált, majd jókora pocsolyává gyűlt össze. Faágak, bokrok zárták el az erecske útját. Ahogy megkerültük az akadályt, megláttunk egy újabb kidőlt fát.

Beaver's Work

Egy hód r/vágta ki a fát, hogy majd felhasználja a gát építéséhez. A fatörzsön hatalmas szemfognyomok látszottak: a rágcsáló jóízűen majszolhatta a fát.

Az európai telepesek az ezerhétszázas évek végére kiírtották a mai Massachusetts területéről a hódokat. Az ezerhatszázas évek végén évente nyolcvanezer hódot ejtettek el. Az indián prémvadászokat a holland kereskedők csengő aranyak helyett kagylópénzzel fizették ki. A kagylópénzek az új-amszterdami holland telepesek étkezéséből maradtak vissza.

A huszadik század elejétől kezdve tért vissza az immár védett hód Massachusettsbe. A szorgos rágcsálók gátakat építettek és egyes kutatások szerint a visszahódított területeken csaknem hatvan százalékkal megnőtt a szabad vízfelületek aránya.

Lexington

A hódok jelenlétének nem mindenki örült. Lexington külterületén pár éve a hódgátak felduzzasztották a patakokat és a víz több kertet is elöntött. Máskor az árvíz kimosta a szennyvizet a csatornából. Egyszer még a kétszer háromsávos Concord Turnpike-ot is elárasztották a nagyfogú vizimérnökök.

A hódvárakat nem igazád érdemes szétrombolni - a hódok sokkal hatékonyabbak, mint akármilyen gyorsszervíz, általában 24 órán belül ismét áll a gát.

Pond

A hódok visszatérése azért is meglepő, mert gyakran nem járhatatlan vadonban jelennek meg, hanem közvetlenül az emberi települések mellett. Massachusetts keleti része sűrűn lakott, de óvatos becslések szerint is százezer hód élhet már itt.

Ezentúl erdei sétáink alkalmával majd jobban figyelünk. Annak ellenére, hogy egy észak-amerikai hód harminc kilósra is megnőhet, Yoda is lelkesen várja a találkozást.

Még több hód: Cornelia Dean, Return of the Once-Rare Beaver? Not in My Yard, New York Times, June 8, 2009 és Beavers : A Wildlife Handbook (Johnson Nature Series).

2 megjegyzés:

ORsi írta...

tetszik a tükrözödéses kép!

ribizlifozelek írta...

Koszi!