A futógéppel hat éve gyűlöljük egymást, de együttlakásunknak voltak vidám pillanatai is.
Hat éve kopogott be hozzánk az elliptikus masina egy verőfényes minnesotai délelőttön. A mókusok békésen ropogtatták szotyiadagjukat, amikor kopogtak az ajtón.
Northfieldben egy tetőtéri lakásban laktunk. A második emeleten volt az ajtónk, a harmadikon pedig a lakás. A kettő közötti távolságot egy kanyargós, keskeny lépcső hidalta át.
Lerobogtam saját lépcsőházunkban és kinyitottam az ajtót.
Egy pici, vékony, keszeg ember állt ott UPS egyenruhában és izzadt.
- Ribizlifozelek? - kérdezte elfulladó hangon.
- Igen - feleltem gyanakodva. Attól féltem, hogy a csomaghordó megőrült és elborult szemmel ribilifozelekvadászatba kezd.
- A magáé - lihegte asztmatikusan a kisember.
Ekkor vettem észre a csomagot. Ránézésre másfélszer nehezebb lehetett a csomagkihordónál.
- Ez?
- Ez - felelte az ember és nagy hangosan fújtatva menekülni kezdett, még mielőtt azt mondhattam volna, nem az enyém. Mert akkor vissza kellett volna tegye a teherautóra.
Nekiveselkedtem és valahogy felküzdöttem a dobozt a tetőtérbe. Csak azt nem értettem, miért nem szakadt le a lépcső. Az a dög 151 font volt, durván hetven kiló.
Két évvel később ugyanezen az úton ereszkedtünk le, a futógép és én, majd együtt felkapaszkodtunk a utahi lakásba is. Azóta, ha valaki azt kérdi, futok-e rajta, csak nagyvonalúen legyintek:
- Futni? Ugyan, én cipelem.
A futógép most doboz nélkül költözött - nem volt idő szétszedni, akkurátusan elcsomagolni, valahogy lebűvészkedtük az emeletről, felgurítottuk a teherautóba és vittük. A futógép doboza pedig maradt. Nagy doboz volt, kiválóan fel lehetett tölteni mindenféle kidobandó holmival. Amikor megtelt, elindultam vele a konténer fele. Kitoltam a gigászi dobozt az ajtón és megálltam a lépcső tetején.
- Segítsek? - kérdezte a szomszéd és a hatalmas 151 font feliratot nézegetve.
- Ugyan, semmiség - legyintettem és két kézzel felkaptam az ormótlan ládát és lesiettem vele a lépcsőn. A szomszéd elkerekedett szemekkel bámult:
- Te aztán nagyon erős vagy!
Mosolyogtam és könnyed léptekkel elsiettem.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
7 megjegyzés:
Nektek megvan a Monk? :)
Ezek szerint megvan a másik ház már? :)
Én csak szobabiciklit cipeltem, az lényegesen könnyebb.
erre muszáj voltam ráereszteni a webfordítást annyira tetszett :)
- Ribizlifozelek? - kérdezte elfulladó hangon.
- Currant vegetable dish? - asked it gasping for breath on a sound.
jah igen, én hangszereket cipeltem világéletemben, ha nekem nem volt akkor a másét.
Ja, hangszert azt én is, de gitárosnak nincs nagyon nehéz dolga, feltéve, ha nem egy jókora fej+láda erősítőn szokott megszólalni. :)
Egyszerre akár 5 gitárt is lehet vinni. :)
Ziebi, megvan, de Budapesten.
Boston2, meg a regi.
Sir Robin, ez jo!
Nekem hangszercipeles hallatan a zngora jut az eszmbe....
főleg nekem is, esetleg a hárfa tud még komoly meglepetést okozni. Engem anno a klarinét brácsa gitár nem viselt meg komolyan soha, de kiskorú leszármazottaim nehézlovassági rézfúvós hangszerei már komoly ízlésbeli eltolódásra késztettek a "könnyebb" műfajok irányába.. :)
Megjegyzés küldése