Hálaadás előtt pár nappal az amúgy békés amerikaiak megvadulnak és előbújik belőlük Mel Gibson. A sofőrök mindenről megfeledkeznek és képesek lennének újra kiírtani az indiánokat, hogy egy kis tőzegáfonyaszószhoz jussanak. Az autóvezetők már nem látnak: szemük előtt sülő pulyka lebeg. A boltokban úgy vásárolnának, mintha másnap bevezetnék a kommunizmust.
Az emberek tevényi madarakat lóbálva verekedik magukat a pénztárhoz és édesburgonyákkal dobálják meg a tolakodókat, a bevásárlókocsikkal pedig olyan páncélosmanővereket hajtanak végre, amit csak a West Pointon oktatnak.
Mi otthon akartunk maradni. Mindennel fel voltunk szerelve, ami egy hálaadáshoz kell, így inkább össze akartunk bújni a kanapén és békésen eltölteni a délután.
Ekkor közbeszólt a Végzet.
A Végzet egy jóbarátunk, E emilje formájában kopogott hozzánk (nem érdekel, hogy képzavar, így volt és kész). E szólt, hogy ugorjunk már be hozzá hálaadni egy kicsit. Külön kiemelte, hogy NE vigyünk süteményt, mert a süteményeink hatására túladagolásban meghalna kalóriaszámláló virágja.
Elhatároztuk, hogy desszert helyett desszerbort viszünk. És elmentünk az alkoholboltba. Úgy nézett ki, a többi 2.7 millió utahi ugyanezt gondolta és ott tömörült az alkoholbolt környékén. A boltban rendőr irányította az alkeszokat, nehogy a megvadult szomjas tömeg lerohanja az állami monopóliumot.
Desszertbor már nem volt.
Mivel főzőborral mégse mehetünk vendégsége, desszertlikőrt vettünk, majd rettegve hazagurultunk és elkezdtük felkészíteni gyomornedveinket a másnapi evészethez.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Ez jóóóóóó! :-))))
És kötelező elfogadni a meghivást? Szegény pulykák, olvastam, hogy idén ketten is megmenekültek. És hogy tényleg az összes ilyen pulyka egy tanyán él királyi körülmények között? Azért remélem jól fogtok szórakozni! És jót fogtok enni!
Megjegyzés küldése