Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy utahi fickó. Na jó, nem egy volt, hanem majdnem másfél millió, de most itt egy konkrét fickóról lesz szó.
A fickó szorgalmas volt és ügyes. Egy jónevű cégnél dolgozott. Főnökei, üzletfelei szerették, apránként lépegett fel a szamárlétrán. Egyre jobban keresett. Vett is egy házat Salt Lake Cityben.
Telt múlt az idő és a fickónak egy még jobb nevű cég állást ajánlott Las Vegasban. Átköltöztek.
A fickónak még jobban ment. Egyre többet keresett és úgy érezte, ideje lenne venni egy házat Vegasban is. Számolgatott és megállapította, hogy háromszázer dollárig nyugodtan elmehet a házvásárláskor.
Aztán vett egy házat közel hatszázezerért. Nulla százalék önrésszel, száz százalék hitelre. A fickó boldog volt, nem számolt semmit, úgy gondolta, ha ennyi pénzt adnak neki, akkor ő azt vissza is tudja fizetni. Önállósodott, vitte magával üzletfeleit és még többet keresett. A garázsban több autó állt és az egyre több bevétel nem fedezte az egyre növekvő kiadásokat, így kénytelen volt még egy kölcsönt felvenni a házra.
Felvette a kölcsönt és boldogan nézte, hogy nő a háza értéke a virágzó ingatlanpiacon. Ekkor már számolt, kiszámolta, ha ilyen ütemben nő a háza értéke és ilyen ütemben nő a bevétele, akkor hamarosan vehet egy nagyobb házat. Meg egy hajót. És adósságait is vissza fogja fizetni. Úgyhogy felvett még egy kis hitelt. Hogy az üzlet még jobban menjen, fel is vett pár újabb hitelt reprezentációra meg ilyesmikre. Életstílusa fedezésére. Boldog volt és elégedett.
Aztán PUKK, mondta az ingatlanlufi és a fickó hirtelen rájött, hogy nem tudja fizetni a részleteket - egyiket sem. A háza meg nem ér annyit, mint kéne. A fickó azonban szerencsés volt és sikerült kiszállni: a házak úsztak, de a hitelező bank leírta a fennmaradó adósságot, a fickó pedig visszaköltözött Utahba. Egy kölcsönkapott pincelakásba.
Innen mentette azt, ami a cégéből menthető volt, de látta, a dolog nem tökéletes, de azért most halad a szekér. Hogy jobban menjenek a dolgok, a fickó történetét szépen leírta és megjelentette. (Meg ne vegye valaki a könyvet!) Aztán dolgozott tovább ügyfeleivel és remélhetőleg boldogan él majd, amíg meg nem hal.
Ja, mi a fickó foglalkozása?
Befektetési tanácsadó.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Hát ez jó :D:D
Van egy gyerekkori barátom.
Tőzsdézett. Márminthogy abból élt, nem volt bróker, csak éppen nem volt semmi munkája vagy szakképesítése, viszont örökölt némi vagyont, azzal kezdte el és úgy tűnt, megy is neki. Évekig jól ment neki, nem lett egy Warren Buffet vagy egy Soros, de mindig csurrant-cseppent valami.
Annyira tetszett neki ez, hogy felvett a lakására 20 millió hitelt és azzal tőzsdézett tovább, gondolván, nagyobb pénz - több nyereség.
Aztán jött a pénzügyi válság és totál elúszott az egész.
Ott állt egy jelzálogosított lakással, de amúgy vagyontalanul, igen durva havi törlesztéssel.
Évek óta külföldön szállodákban takarít, éttermekben dolgozik mindenféle szakképesítést nem igénylő munkát (külföldön), miközben a lakást kiadja, ezekből nagyjából tudja fizetni a részleteket és fenn tudja tartani magát.
De hogy vissza tud-e valaha is kerülni arra a színvonalra, ami a krach előtt volt, az erősen kétséges.
Mindennapi történet ez most sokfelé!
(megint jöttem utólag olvasni, mindig nagyon sajnálom, ha nem tudok hozzád bekukkantani, most pótlom!)
Megjegyzés küldése