Penny Ann

Ránéztem Reubenre. Tetszett. Egyszerűen csorgott tőle a nyálam. Legszívesebben beleharaptam volna.

Aztán beleharaptam.

Reuben nem egy személy, hanem egy melegszendvics. Rozskenyérben rengeteg sült marhahús, ementáli sajt, káposztasaláta. Esetleg szósz.

A Reubent vagy egy Reuben nevű litván bevándolró találta ki a huszadik század elején pókerezés közben, vagy egy Reubennek nevezett német bevándorló delitulajdonos New Yorkban, esetleg egy színésznő, akit nem is Reubennek hívtak. Egyes vélemények szerint a Reubenben akkoriban nem is volt sajt. Meg káposztasaláta.

A lényeg, hogy a Reuben egy rozskenyeres, sülthúsos, sajtos, káposztasalátás szendvics. Harapnivaló.

Reubennel Penny Ann-nél szemeztem. Penny Ann nemcsak egy személy (akit valóban Penny Ann-nek hívnak), hanem egy valódi családi kisvendéglő - diner - a Main Streeten. A Main Street egyébként falusias jellegű és abszolút nem fontos út.


Penny Ann vendéglőjének kinézete modern, a konyhája egyszerű és jó, az árai pedig vonzók. A személyzet meg - ideértve Penny Annt, fiát, lányát, férjét, apját, családfáját - kedves.

- Izé, mi kutyával vagyunk...

- Ha vakvezetőféle - kacsintás - hozzák be.

Nem vittük be, rengetegen voltak benn, inkább hazavittük a vacsorát, amiből maradt ebédre is.

Később visszamentünk sütizni és leültünk a teraszon. A teraszt már bontották, az asztalokat bevitték télire melegedni, de azért lelkesen kiszolgáltak. Egy fiatal pincér jött, hozott étlapot, vizet a Mesternek, kiügyeskedte a pie-okat, kávét és az egy pie-hoz kérés nélkül hozott két tányért is. Yoda nem kapott tányért, de azért egy kis tejszínnel lekenyereztük. Azaz letejszíneztük.

Azóta, ha arra sétálunk, Yoda mindig be akar menni. Nincs egyedül és igaza van.