Yoda éhezik

- Nyiff, edédidő van - kaparászott meg a Mester. Felnéztem a munkából. Még jó, hogy itt van Yoda, másként teljesen megfeledkeznék az ebédről. Ő bezzeg gondoskodik arról, hogy a Szabályokat betartsuk és megfelelő időben reggelizzünk, kiránduljunk, tízóraizzunk, játszunk, ebédeljünk, sétáljunk, uzsonnázzunk, játszunk, vacsorázzunk és levezető tornázzunk. Szóval semmi lazaság, a Szabályokat kövezni kell.

- Ebédidő - ismételte sürgetőbben Yoda, én pedig nekiláttam összekészíteni a táplálékot, a Mester pedig lekuporodott kis szőnyegére a konyhában és figyelte, elrontok-e valamit.

- Mi ez? - néztem a helyes kis dobozt a hűtőben - Biztos R küldött kostolót valami finomságból.

Kitettem egy kanálnyit az ebéd mellé.

- Nyiff-nyiff - kezdett énekelni Yoda. Csodálkoztam, ilyet nem szokott csinálni.



Ebédkor akárhányszor R ételét ettem, Yoda felágaskodott térdemre és nyüffentett egyet, aztán énekelni kezdett.

Az étel nem volt rossz, mélypörkölt íze volt.

- Mit eszel Te ezen? - kérdeztem, aztán inkább továbbadtam a kérdést:

- Milyen ételt küldött R?

- Nem küldött semmit.

- De hát ott van az ovális konzervben!

- Milyen ovális konzerv?

- Ez - diadalmasan elővettem az elegáns kis dobozt, ilyen formájú edényekben árulják nálunk a libamájat is. Aztán valami gyanús lett. Főleg a doboz oldalán levő halvány kutyaárnyék látszott gyanúsnak. Meg a DOG felirat a konzerv másik oldalán.

- Nyiffff - mondta Yoda szemrehányóan.

Ránéztem a sértődött képet vágó Mesterre és remegő hangon csak annyit mondtam:

- Yoda, ne haragudj, hogy megettem a kajádat. Bocsánat.