(Megjegyzés: az Egyesült Államok nagy. A szemetesek nem egyformák. A mi tapasztalataink Utahra vonatkoznak. Valószínűleg Blackwaterben, Missouriban másfélék a szemetesek. Komoly esély van rá, hogy nagyobbak. Ugyanakkor valószínű, hogy New Yorkban meg kisebbek.)
Amíg társasházban vagy bérházban éltünk, nem is igazán tüntek fel a kertvárosi kukák. Akkor kerültünk csak kapcsolatba velük, ha ki akartunk dobni egy Yoda-produktummal teli zacskót. Egyébként boldogan használtuk a (bér)ház melletti hatalmas konténert Salt Lake Cityben és a MIT-n. Northfieldben az udvarban sorakoztak a kukák és a reciklálók, amiket egy ismeretlen jótét lélek minden kedden kitett a ház elé. A kukák valahogy kiürültek és visszakerültek helyükre. Barcelonában semmi ilyesmi nem volt. Amikor megtelt egy szemetes, elindultam esti zarándoklatomra a közeli terecskére, oda ahova kilencszáznyolcvan éve Ramón Berenguer szaratta a lovát, amikor felkereste a közeli kápolnát. Berenguer gróf lova illatosabbat csinálhatott a téren most álló konténernél.
Itt a utahi házban kerültünk közelebbi kapcsolatba a kukával.
A kuka robusztus.
A kukába nyugodtan be lehet tenni 1-2 két feldarabolt hullát vagy intenzíven izgő-mozgó sajtot. Akármit teszünk bele, esélye sincs kitörni - még a szagnak se.
A kuka nehéz.
A kuka bődületesen masszív műanyagból van. Egy kuka előállítása valószínűleg egy tankernyi olajat emészt fel. Még a utahi sofőrök is tudják, hogy érdemesebb sziklának hajtani, mint egy teli kukának.
A kuka nagy.
A több, mint négyszázliteres kukát húsztagú poligám magcsaládokra méretezték. A poligám területeken kívül is. (Nem véletlen, hogy az amerikai azon kevés fejlett ipari társadalom közé tartozik, ahol a népesség a bevándorlás nélkül is nő.) Pár éve vezették be Salt Lake Cityben a minikukákat, amibe csak egy hulla fér. Esetleg másfél.
A kukának kereke van.
A kuka tipikus amerikai dolog. Két kereke van. Ez az, amit a legtöbbre értékelek a kukában. Nem vagyunk különösebben bennsőséges kapcsolatban, de a kuka két kerekét kifejezetten szeretem. Sokkal egyszerűbb kitolni a ház elé vasárnap esténként, mint kirángatni, forgatni, tekerni a sokkal kisebb hazai kukákat.
Az alján levő polcféle emelőként működik. Rálépek és könnyen meg lehet billenteni a kukát, amit így minden erőlködés nélkül ki lehet tolni a ház elé. Még akkor is, ha tele van.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
4 megjegyzés:
Érdekes ez a kukakultúra.
Tajvanon nem volt egyáltalán. Ott jöttek adott időszakban a kukások, talán még zenéltek is, mint a Family Frost nálunk. Addigra a házak előtt az utca már megtelt egymás hegyén-hátán felhalmozott szemeteszacskókkal. A későn jövők rohanva csattogtak műanyag papucsaikban, hogy még időben odadobhassák a gyűjtőkocsira a zsákjaikat.
Itt West Roxburyben, ahol lakom, van egy sittes konténer a ház mellett, ez a fő kuka. A mókusok imádják, mert a fedele csak egy rosszul záródó lemez és bele tudnak mászni. Van még három szelektív kiskuka, amit senki nem használ rendeltetésszerűen, hanem vegyesen telepakolja mindennel.
Otthon a képen látotthoz hasonlót vettem a Praktikerben, csak jóval kisebbet, de már vagy 10 éve bírja. És kéket. De kereke van, ami fontos, mert három házzal odébb kell kivinni a sarokra, ugyanis a kukáskocsi nem hajlandó bejönni az utcába. :)
A képekből két dolog derült ki:
1) esett a hó
2) a kukákra az van írva, hogy "PLACE CANS 2-3 FEET APART".
Ó, még mindig jobb mint nálunk! Ezek a kukák tök praktikusak. Nálunk 20 db kukazsákot lehet venni 50 euroért, ami szétszakad, nyulik és egyszerüen némelyik használhatatlan. Aki ügyes, az ki tudja varázsolni a ház elé egyben, legfeljebb pár ragasztással, a többit meg már intézze el a kukásember!
Nekünk is ilyen kukánk van, csak kisebb. :D Még ovis koromban "osztottak" ilyen kukákat, azóta is az van. :D ...és igen, dög nehéz ez is. :)
Megjegyzés küldése