2011. november 1., kedd
Sáskajárás
Féltem a tetőn. Tudom, azt kéne írni, hogy ültem a tetőn, mert hát igaz, valóban ott ültem a tetőn, de fő lelkiállapotomat nem az ülés, hanem a félés határozta meg.
Féltem a tetőn és a kéményt ragasztgattam. Az elmúlt száz év szelei, a kavicsokat kereső madárkák, meg az idő vasfoga alaposan megrágcsálták a habarcsot. Pár sor téglát le kellett szedni, néhány sor azonban javítható volt.
Féltem a tetőn - annak is a szélén - és javítgattam a habarcsot.
TRICK OR TREAT! - hallottam lentről. Szerencsére nem mögöttem állt valami tréfás kedvű cukorkavadász, másképp valószínűleg fejjel trimmeltem volna meg a ház melletti fát.
Naplemente előtt csapatosan járkáltak a gyerekek. Elől a jelmezes fiatalság, mögöttük a jelmezes szülők.
Nagyjából négykiló cukorkát vettünk. Zsugori énem remélte, ezzel letudtuk két évre a Halloweent.
A gyerekek meg csak jöttek, én meg csak ragasztgattam a kéményt habarccsal.
Fentről stratégiai megfigyeléseket lehetett végezni: látszott, a 4-5 évesek egyedül mennek be kopogni, míg a szülők az utcán állnak és valószínűleg elemzik a cukorkákat. A fiatalabbakkal bejöttek az ajtóig és hallgatólagosan támogatták őket, mint trikortríteltek.
A Halloween kíváló alkalom arra, hogy a gyerekek legyőzzék félelmület és megtanulják szeretni a cukrosbácsikat és néniket. (Viccen kívül, a Halloween tényleg remekül szocializál.)
Hét fele aggódni kezdtünk, hogy kevés lesz a cukorka, de aztán pont elég volt. Ahogy a fogyó cukorkahalmot néztem, lelkiismeretfurdalásom támadt. Úgy éreztem, bűnrészes vagyok abban, hogy tönkretettük a következő nemzedék fogait.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nálam nem jöttek és nem készültem rá. De ha már készültem volna, akkor mondjuk inkább aszalt gyümölccsel...
A kollégám cukor helyett McDOnalds ajándékutalványt vett nekik, brrr...
Gratulálok az újabb sikeres javításhoz!
Koszonjuk!
Lehet, ha lett volna idonk, csinaltunk volna egeszesebbet, de a Halloween az egeszsegtelen es finom cukorkakrol is szol. Meg csokikrol. Megyek is tobzodni a maradekok koze.
Halloween az egészslgtelen cukorkák ünnepe, még a tornateremben is coskikákat osztogattak :D
Nem nekem találták ki... idejét se tudom, mikor ettem utoljára ilyesmit.
A legédesebb édesség a csokis müzliszelet, amiből mondjuk hetente egyszer eszem.
Nincs is itthon más sose. Cukor is csak azért, mert a kenyérsütéshez kellett... ja, meg még régebben a hókiflihez.
Arról nem is szólva, hogy itt minden amúgy is iszonyú édes, ami meg édesség, az már számomra kimondottan émelyítő.
Persze tudom, nem is nekem kell, hanem a gyerekeknek.... :)
Megjegyzés küldése