Fagyik Ogdenben

Kora reggel, még jóval a harminchat fokos meleg előtt érkeztünk Ogdenbe. A terv része volt egy séta a belvárosban és utána egy tízórai fagyizás, majd múzeumnézés.

Sajnos a város legrégibb és legelegánsabb fagyizója már nem létezik: a város legjobb fagyizója a város legjobb bordélyának a földszintjén működött. Azt nem tudtam kideríteni, hogy a bordély vagy a fagyi iránt szünt-e meg a kereslet, vagy más okok vezettek a cég bezárásához. 

Ogden második legjobb fagyizója is fura véget ért: a tulajdonosa elunta a fagyit és meggyőzte a feleségét, hogy tegyen úgy, mintha prostituált lenne és csábítson el illusztris helybelieket. Amikor aztán a dolgok történtek, akkor a felbőszült férj berontott a tetthelyre és lövöldözni kezdett, majd becsülete megtartása érdekében nem kevés készpénzt kért.

Az üzlet mindaddig működött, amíg egy másik helybeli elő nem kapta saját fegyverét, mármint a Coltot és a lövöldözés után megszöktette a feleséget.

Hogy a fagylaltos ezek után mihez kezdett, szintén nem derült ki.

Viszont láttuk, hogyan értelmezik egyes kávézók itt a terasz fogalmát. Szerintem rosszul (lásd alsó kép), ugyanis, nem jó ötlet a teraszt egy szemeteskonténer mögé rejteni,.

Mondjuk lehet, az eltakarja, azokat, akik egy kávéval bűnöznek....

A sok fagylaltos sztori után nem tudtam, mit várjak a város jelenleg leghíresebb és már több, mint száz éves fagyizójától

Mint kiderült, rengeteg jót.

A hely elképesztően hangulatos volt és rövid ott-tartózkodás után kiderült, hogy nem retró, hanem eredeti.

Mármint a bútorok és minden egyéb.

Az ablakokon át egyenesen a Templomra lehetett látni, ami utalt is arra, hogy kik lehetnek a törzsközönség. Hiába, ha egy vallás tiltja a forró kávét, tea és az alkohol fogasztását, valahogy csak el kell érni a feldobottság állapotát és ehhez a cukor tökéletes ajzószer.

- Hagyomásnyos vagy modern banánsplitet kértek?

Maradtunk a hagyományosnál és nem csalódtunk.

Mondjuk az ebédet azt kihagytuk, mert a fagylalt, banán, öntetek, tejszín, magok pont jóllakattak minket.

A kínálatot nézegetve felfedeztünk valamit, amit én még sehol se láttam: a fagyizó 16 literes hordókban árulta a "scrapings"-eket, azt a maradék fagyit, amit kikaparnak az edényekből, mielőtt elfogyna. Az nem lehet semmi ízkavalkád, 16 liter abszolút vegyes fagyi. 13 dollárért viszont nem tűnhet nagyon rossz üzletnek, ha valakinek tíznél több gyereke van és bérből és fizetésből él (ami itt gyakori). Összehasonlítésként ugyanennyibe került egy liter házifagyi is. A banánsplit hét dollárért szerintem szintén jó üzlet volt.

A régi hűtőszoba atombiztos ajtajának megcsodálása után még mielőtt átmentünk volna a múzeumba elelmélkedtünk azon, hogy (lásd lenti fotó) a régi szép időkben itt mindent meg lehetett venni egy piknikhez: ételt, fagyit és lőszert, mert hát akkoriban az úri közönség nem verekedett, hanem lövöldözött.