Fagyik Ogdenben

Kora reggel, még jóval a harminchat fokos meleg előtt érkeztünk Ogdenbe. A terv része volt egy séta a belvárosban és utána egy tízórai fagyizás, majd múzeumnézés.

Sajnos a város legrégibb és legelegánsabb fagyizója már nem létezik: a város legjobb fagyizója a város legjobb bordélyának a földszintjén működött. Azt nem tudtam kideríteni, hogy a bordély vagy a fagyi iránt szünt-e meg a kereslet, vagy más okok vezettek a cég bezárásához. 

Ogden második legjobb fagyizója is fura véget ért: a tulajdonosa elunta a fagyit és meggyőzte a feleségét, hogy tegyen úgy, mintha prostituált lenne és csábítson el illusztris helybelieket. Amikor aztán a dolgok történtek, akkor a felbőszült férj berontott a tetthelyre és lövöldözni kezdett, majd becsülete megtartása érdekében nem kevés készpénzt kért.

Az üzlet mindaddig működött, amíg egy másik helybeli elő nem kapta saját fegyverét, mármint a Coltot és a lövöldözés után megszöktette a feleséget.

Hogy a fagylaltos ezek után mihez kezdett, szintén nem derült ki.

Viszont láttuk, hogyan értelmezik egyes kávézók itt a terasz fogalmát. Szerintem rosszul (lásd alsó kép), ugyanis, nem jó ötlet a teraszt egy szemeteskonténer mögé rejteni,.

Mondjuk lehet, az eltakarja, azokat, akik egy kávéval bűnöznek....

A sok fagylaltos sztori után nem tudtam, mit várjak a város jelenleg leghíresebb és már több, mint száz éves fagyizójától

Mint kiderült, rengeteg jót.

A hely elképesztően hangulatos volt és rövid ott-tartózkodás után kiderült, hogy nem retró, hanem eredeti.

Mármint a bútorok és minden egyéb.

Az ablakokon át egyenesen a Templomra lehetett látni, ami utalt is arra, hogy kik lehetnek a törzsközönség. Hiába, ha egy vallás tiltja a forró kávét, tea és az alkohol fogasztását, valahogy csak el kell érni a feldobottság állapotát és ehhez a cukor tökéletes ajzószer.

- Hagyomásnyos vagy modern banánsplitet kértek?

Maradtunk a hagyományosnál és nem csalódtunk.

Mondjuk az ebédet azt kihagytuk, mert a fagylalt, banán, öntetek, tejszín, magok pont jóllakattak minket.

A kínálatot nézegetve felfedeztünk valamit, amit én még sehol se láttam: a fagyizó 16 literes hordókban árulta a "scrapings"-eket, azt a maradék fagyit, amit kikaparnak az edényekből, mielőtt elfogyna. Az nem lehet semmi ízkavalkád, 16 liter abszolút vegyes fagyi. 13 dollárért viszont nem tűnhet nagyon rossz üzletnek, ha valakinek tíznél több gyereke van és bérből és fizetésből él (ami itt gyakori). Összehasonlítésként ugyanennyibe került egy liter házifagyi is. A banánsplit hét dollárért szerintem szintén jó üzlet volt.

A régi hűtőszoba atombiztos ajtajának megcsodálása után még mielőtt átmentünk volna a múzeumba elelmélkedtünk azon, hogy (lásd lenti fotó) a régi szép időkben itt mindent meg lehetett venni egy piknikhez: ételt, fagyit és lőszert, mert hát akkoriban az úri közönség nem verekedett, hanem lövöldözött.

Fagyi

Vaniliafagyi.
Ötliteres kiszerelésben.

Már várom a nyarat.

A forgó fagylaltostölcsér

Valamikor ez volt Utah ütőere. A New Yorkban induló és Chicagón át San Franciscóba tartó Lincoln highway itt haladt át Salt Lake Cityn és ment tovább Wendover fele.

Aki nagy üzletet akart csinálni, de nem akart-tudott a belvárosba menni, ide jött. Így tett Charles Snelgrove is, aki 1929-ben fagylaltozót nyitott a forgalmas út mentén.



Az üzlet sikeres volt és a hatvanas évekre a fagylaltozó mögötti telek fagylaltgyárrá nőtte ki magát. Minőségi fagylalt volt, korábban Roosevelt elnök is szerette, volt, hogy repülőgéppel vittek neki Snellgrove fagylaltot a hálaadásra.

A sikerek csúcsán minden valamirevaló utahi bolt árult Snelgrove fagylaltot és a cégnek több fagyizója is volt Salt Lake Cityben.



Ekkor kérte fel a tulajdonos las vegasi neonfényeket is gyártó utahi YESCO-t, hogy valamilyen egyedülálló cégért tervezzen neki. Az eredmény a forgó fagylaltostölcsér lett, málna és csokoládéfagyival.

Az ötlet olyen sikeres volt, hogy nem tudtak eleget gyártani ezekből a fagylaltokból. A vendégek azzal léptek be a fekete márványpadlós fagylaltozóba, hogy "olyant kérek, ami kinn forog".



A Snelgrove egy fogalom volt. Fiatalon itt lehetett diákmunkát találni, ide lehetett elhozni a lányokat (fiúkat) randizni és hétfő esténként családi fagylaltmenüt nyalogatni. Egészen addig, amíg a tömegtermelés és a gépifagylaltok ki nem szorították a kézműves portékát a piacról. A Dryer megvette a Snelgorve-t és még pár évig gyártotta az eredeti fagylaltokat is a utahi piacra, aztán már csak a saját termékeit főzte az egykori helyi üzemben.

Az egykori fagyizóra már csak a forgó fagylaltostölcsér emlékeztet. A belvárosban is van egy, de annak még kevesebb köze van a fagylalthoz. E jelenlegi tulajdonos szendvicseket árul és a tölcsért koromfeketére festette.

Egy házfalon, nem messze az egykori fagylaltozótól egy falfestmény is a néhai helyi intézményre emlékeztet. Yodával mindkét helyet meglátogattuk és a Mester mindkét helyet fontosnak találta és megjelölte.

Yoda és a fagylalt

Vettünk fagyit tölcsérben.

Egész nap dolgoztunk, daráltunk, dobozoltunk és elfáradtunk, így a délutáni sétát egy kis fagylalttal koronáztuk meg.

Én imádott csokifagyimat nyalogattam, Yoda a szája szélét.

Ahogy mentünk, a Mester szemét a fagylaltra szegezte. Ment és nézte a fagyit. Ment és nézte a fagyit. Éreztem, hogy áramlik az ERŐ a Mesterből a fagyi fele.

Mentünk és Yoda nézte a fagyit.

Mentünk.

Yoda nézte a fagyit.

Mentünk.

Yoda nézte a fagyit.

Aztán nekiment a lábamnak.

És nézte a fagyit.

De Yoda így is sikerrel járt, egy nagy darab tölcsér aláhullott, Yoda pedig azt mondta:

- Nyamm.

És mentünk tovább.

Kaland a végeken

Chocolate and ice cream
Originally uploaded by ribizlifozelek

A következő történet összes szereplője valós figura. Az események is pont így történtek meg. Azért, hogy a szereplőket -Yodán és rajtam kívül- ne lehessen beazonosítani, a helyszínt nem pontosítom.
Nem tudom, hogy a történetben felbukkanó helybeli UFO-besugárzás áldozatául esett-e vagy csak olyan tiltott szert fogyasztott nagyobb mennyiségben, mint a sámánok.

Meleg volt és sokat sétáltunk. Az álmosnak és érdektelennek hitt városka nyüzsgő, élettel teli hely volt.

Az út fölé magasodó terasz hivogatónak tünt. Árnyas volt, messze a zajtól és a portól.

Felügettem a terszra és megkérdeztem az els pincérnek látszó személyől:

- Jó napot kívánok! Van velünk egy kutya. Leülhetünk a teraszra fagyizni?

A férfin látszott a meglepődés.

- Kutyával.

- Akár be is jöhetnek.

Kinn kellemesebb volt.

Egy csomó fagyit kértünk - és egy csomó fagyit kaptunk. Vastagon állt rajta a tejszín.

- Ezerkettőnegyven lesz.

Tizenkét gombóc márkás fagyi? Ezerkettőért? Ülve? Teraszon? Nem tudtuk eldönteni, a vidék olcsó-e ennyire vagy a fickó otthon termesztett füveken él-e.

- Szereti a kávét? Kaptunk egy kávékülönlegességet. Kér? Én ma a harmadikat iszom, annyira jó.

(És mit tesz bele? - gondoltam - És mennyit lehet érte kapni?)
Kértem.
Különleges volt.

- Mivel tartozunk?
- Semmivel, én hívtam meg, mert jó a kávé.

Fagyi elvitelre

Ice cream
Originally uploaded by ribizlifozelek

A helyi újságban olvastunk egy utahi szinten meglehetősen ismert fagylaltozóról, a Leatherby's Family Creamery-ről. Nem annyira híresek, mint a Hires hamburgeres, de azért nem panaszkodhatnak.

Az újságból megtudtuk, hogy a cég 25 éves és ennek örömére egy nagy bulin látták vendégül azokat, akik valami módon kötődtek a céghez. Többek között ott volt az a 29 pár - 58 ember -, akik az fagyizóban dolgoztak, munka közben megismerkedtek és összeházasodtak.

Az ilyen romantikus történetek után muszáj volt megnézni azt a helyet, ahol reggelente 60 gallonos üstökben főzik a fagyit délutánra és ahol valódi vajat tesznek az édességbe (erről ne kérdezze meg kardiológusát és gyógyszerészét se).

Elmentünk. A legrégibb Leatherby's Taylorsvilleben, Salt Lake City egyik elővárosában működik, tőlünk alig húsz kilométerre.
Amikor olvastam, hogy ez egy fagyizó, egy pici boltra gondoltam, két-három pult, három-négy ember és kassza. Persze a kétszáznegyvenliteres üstök és az alkalmazottak nagy száma miatt sejthettem volna, hogy nem erről van szó.

A fagylaltozó igazából egy vendéglő, ahol előételeket lehet kapni, hogy utána jobban csússzon a fagyi. A terem óriási, kicsit sivár. Az asztalokhoz sorba kell állni, mint egy vendéglőben. Sajnos Jedi lovagokat (Yodát) itt sem szolgálnak ki, így csak elvitelre vettünk hat gombóc fagylaltot extra tölcsérekkel. A hat gombóc fagyi közel másfél liter hihetetlenül finom édességet jelentett. (A fotókon 1-1 gombóc házifagylalt látható.)

Normál esetben ezért 16 dollárt kértek volna, mivel azonban aznap volt 25 éves a bolt, 25% árengedményt adtak. A fagyi annyira jó volt, hogy elhatároztuk, többször is elmegyünk ide és semmiképpen sem hagyjuk majd ki a bolt 100-ik születésnapját, elvégre akkor nagyon jó kis kedvezményeket adhatnak majd...

Házifagyi

Making mint ice cream
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délben kitaláltuk, hogy elmegyünk, kipróbáljuk milyen Yodával kempingezni. Mielőtt elindulunk egy hosszabb kempingtúrára, meg szerettük volna tudni, hogy viselkedik Yoda egy sátorban. Itthon egy hazatérő szomszéd miatt képes reggel négykor patáliát csapni - mit csinálhat egy sátorban, ha egy, az átlagosnál merészebb földimókus pár méterre megközelíti az egyik cöveket?



Indulás előtt ellenőriztük a felszerelést és szomorúan láttuk, hogy a hosszú állásban a gumimatrac kicsit elöregedett és majdnem olyan gyorsan eresztette a levegőt, mint ahogy belepumpáltuk. A szakadás foszladozott és minden javítási kísérlet ellenére fél óránál tovább nem maradt használható állapotban a matrac.

Bánatunkban fagylaltot csináltunk. Elhatároztuk, másnap veszünk matracot, addig esszük a finom házifagyit, ami a Ben and Jerry fagyinál is jobb.

A fagylalt alapanyagok összekeverése után belekerülnek az általában a mélyhűtőben lakó keverőedénybe. Ez az edényt a rabszolgához vettük. A Kitchenaid fáradhatalanul kavarta az egyre jobban megszilárduló krémet.

Igazából kár volt hagyni megszilárdulni a fagyit. Az elfogyasztást követően azonnal felolvadt.

Tom, izé Ben & Jerry's

Miután vendégünk Northfieldben elüntette az öt liter gulyás utolsó cseppjeit, megdöbbenve emelte fel fejét gömbölyödő pocakjáról. Azt hitte rosszul hall:

- Kérsz haleledelt?

Gondolom, az enyhén pikáns lé hirtelen megmoccanhatott ott lenn.

- Haleledelt?

- Haleledelt.

Amint meglátta a haleledelt, felderült az arca. Somlóit szívesebben evett volna, de a haleledel se volt rossz.

A haleledelt ugyanis nem guppik eszik akváiumban, hanem emberek kiskanállal. A haleledel egy Ben & Jerry fagylalt. Azért haleledel, mert hal alakú csokidarabok vannak benne. A terméket igazából Phish Food-nak hívják, a Phish pedig egy vermonti rockbanda.



A Ben & Jerry egy klasszikus amerikai sikertörténet. Egyszer volt, hol nem volt, két hosszúhajú hippi, akik koncertre jártak, valószínűleg füveztek és tojtak mindenre. Harminchoz közeledve azonban már nem sok perspektívát láttak a tojásban, ezért elhatározták, csinálnak valamit. Először pékséget akartak nyitni, de ahhoz drága cuccok kellettek. Ezért levelezőn elvégezték a Pennsylvaniai Állami Egyetem Fagylaltkészítő tanfolyamát (nem vicc!) és vettek egy lerobbant benzinkutat Vermontban.



Az üzlet eleinte nem ment, de aztán beindult. Fagylaltot csináltak, csak valódi tejből és mindenből, ami épp volt a boltban. Fagyijaik ma is valódi tejből készülnek. Ráadásul műanyag doboz helyett teljesen lebomló környezetbarát papírba csomagolják a termékeiket. Amik nagyon finomak mind a 65-en; ennyi féle ízű fagylaltot készítenek a vermonti gyárban. (A már nem gyártott fagylaltok száma meghaladja a kétszázat.)

A termékek egy része csak a fagylaltozókban kapható, de így óriási a választék. Az egyik, amit ki szeretnék próbálni, az a Vermonty Python, ami kávélikőrfagylalt, csokoládéval és karamellel, csokitehénkékkel. A fagyi annyira finom, hogy ez volt az első fagylalt, amit az űrrepülőgép kijuttatott a kozmoszba. Nem csoda. Én is megéheztem, eszem is egy keveset. Szerintem Yoda is jön stírölni a halakat.