Canyonlands

A Koloradó-fennsíkot (vájtfülüeknek a Colorado Plateuau-t) úgy kell elképzelni, mint egy óriási lépcsôt, ami gigászi fokokkal ereszkedik lefele.

A teraszokba folyók vágtak maguknak az évmilliók alatt árkokat. Apránként dolgozták le magukat a kôzeten át a mélybe.



Egyik ilyen lépcsô volt a Moki, ahol V bevallotta, hogy idônként tériszonya van.

Ezekhez a lépcsôkhôz kacskaringós utak vezetnek a fennsík sziklalabirintusában. Viszonylag lapos síkságon tekereg az út, aztán egyszercsak nincs tovább és az utazó azt mondja, ohhhhhh.



Ott álltunk Canyonlandsban a semmi szélén, óriási varjak éhes pillantásainak keresztüzében és néztünk le, oda, ahol valahol több száz méterrel arrébb a Colorado ásta magát egyre mélyebbre.

V most szóhoz se jutott.

Canyonlands

A Canyonlands Nemzetipark a tériszonyról szól.
Az 1300 négyzetkilométeres nemzeti park több kerületből áll. A kerületek között nincs közvetlen összeköttetés, egyikből a máskba kettő-hat órás autózással lehet eljutni. Már ha egyáltalán el lehet.



A park különböző kerületeit több száz méteres szintkülönbség választja el egymástól. A fennsíkokat több száz méteres függőleges sziklafalak kapcsolják össze. Olyan ez, mint a Grand Canyon - annyira olyan, hogy a legtöbb Grand Canyonos filmet itt vették fel.



Az egész szürreális fantáziavilágot a folyók és az erozió vágta a sziklába. A Colorado és a Green river iszonyatos munkát végzett itt. A Canyonlands nem tartozik a legismertebb nemzeti parkok közé, de ez az egyik leglátványosabb.



Mi a Needles kerületbe mentünk. Mivel kutyával - még Yodával sem - lehet szabadon mászkálni egy nemzeti parkban, csak körülnéztünk és a parkon kívülről egy kilátóból néztünk rá a marsbéli tájra. Itt Yoda is lelkesen szaladgálhatott.



(A hárommal ezelőtti képen ugyanezek a hófödte csúcsok látszanak, csak két fennsíkkal feljebbről.)

A kilátó elképesztő volt. Egy kis vékonyka korlát jelezte, hol lehet elkezdeni a következő háromszáz méteres szabadesést. A veszélyre egy rozsdamarta tábla hívta fel a figyelmet.



Persze eszünkbe se jutott kihajolni. Inkább letelepedtünk az egyik asztalkához és elhatároztuk, legközelebb itt fogunk ebédelni.