Hogyan készítsük el a tintahalat?

Bezzeg a tintahal
Mintahal


Persze a tintahal (squid) nem is hal, hanem talán lábasfejű. De ettől még meg lehet enni, csak el kell készíteni.

A tintahalelkészítés valahogy kimaradt a Ribizlik életéből, ezért a karácsonyi tintahalnak elkészítésének alaposan utána kellett nézni. (Figyelem, ha most rájáról lenne szó, azt mondanám, megrázó képek következnek!)



A tintahalat alaposan lemossuk, mintha nem is tiszta vízben éltek volna, majd szépen kinyújtjuk és levágjuk karjaikat pont a tintazacskó felett amputáljuk, majd megszabadítjuk a lényt a csőrétől.



Ezt követően levágjuk pici fülecskéit és lehúzzuk a bőrét.



Aztán szépen felkarikázzuk. Olyan érzés, mintha gumitömlőt vágnánk. Talán mert az íze is hasonló. Ekkor forró olajon sok fokhagymával megpirítjuk. Ha igazán friss a tintahal, akkor megmaradt karjaival még búcsut int nekünk.

Ha még mindig van hozzá gusztusunk, akkor megesszük.

Hogyan rendeljünk a Starbucksban?

- Hozz nekem egy nem édes zöldteát.

Megpróbáltam és eldöcögtem a legközelebbi Starbucksba, ami potom hét kilométerre van tőlünk.

Meghitt meleg fogadott a kávézóban és békebeli kávézóhangulat, az, ami a felújított Lukácsban, New Yorkban és Művészben már nincs meg.

Páran számítógépen pötyögtek, mások rejtélyes projektekbe merülve dolgoztak. Olvastak. Két fiatal fickó két fiatal lánnyal nagyban tervezett valamit egy kényelmes pamlagon elterülve. Előttem a sorban egy idősebb úriember Emily Dickinson kötettel a kezében várt sorára. Általában több könyvet láttam csak itt a kávézóban, mint egy átlagos utahi lakásban.

- Zöldtea frapucsinót kérek cukor nélkül.

Megkaptam (azaz kaptam valamit) és elindultam kifele.
Az autóban beleszagoltam a bögrébe.

Kapucíner volt.
A "cino" stimmel, csak nem "frapu", hanem "capu". És nem zöldtea volt, hanem kávé. De cukor tényleg nem volt benne.

- Nem értik a magyar kiejtést - vigyorogtam.
- Rosszul rendeltél. A Starbucksban érdemes precízen rendelni.

Szeretem a kávézókat. Kávézó alatt olyan helyet értek, ami hangulatos, kényelmes, lehet benn sokat üldögélni, olvasni, írni. Van valami egyszerű ennivalójuk is és, főleg, békénhagynak. Starbucks ilyen és amióta felfedeztem, hogy vannak nem édes cuccaik is, jobban kedvelem őket.

A kávékat, kapucínereket én cukornélkül iszom. Esetleg egyes kávékba pár csepp mézet elnézek, de az alapelvem, hogy a kávé keserű. Lehet benne tej, fahéj, kardamom, étcsokoládé vagy akár tejszín is, de cukrot sosem teszek bele.



Érdeklődéssel olvastam, hogyan kell a Starbucksban rendelni, hogy azt kapjuk, amit kérünk. Meglepő módon több tucat weboldal igyekszik rendet vágni a káoszba - vagy fokozni azt.

1. Döntsük el, mit akarunk. (Én jelenleg hószünetet szeretnék, de ez más lapra tartozik.)

2. Mondjuk meg, itt fogyasztjuk-e vagy elvisszük (for here, to go). Akkor már a megfelelő bögrék fele kezd el kinyúlni a pultos keze.

3. Közöljük, mekkora italt akarunk? Van kicsi, közepes, nagy és nagyobb (short, tall, grande, venti). Már a méretezés is jelzi, az amerikai kávékultúra eltér a mienktől. A kicsi, a short, az 8 oz, azaz negyed liter. A közepes, a tall az három deci. A nagy, a grande egy majdnem félliteres bögrébe kerül, a venti pedig hat deci. Ehhez képest az olaszok által kinált koncentrált mérgek mértékegysége a gyűszű lenne.

Hidegitalból nincs kicsi, abból a tall a legkisebb. Márciustól viszont valószínűleg nagyon nagy, trenti, ami közelítőleg egy liter.

A pultos (kocsmáros) ekkor már a megfelelő pohárral kezében várja, hogy melyik nedűt töltse a pohárba.

4. Végre kibökjük, mit akarunk. Kávét, americanot, capuccinót (kapucínert),Cafe Au Lait-t, teát, világbékét, bármit.

5. Ha a rendelt italban van tej, meg kell mondanunk, mennyire nedvesen vagy szárazon szeretnénk a lét. A dry, száraz azt jelöli, hogy kevés tejjel, sok tejhabbal. A nedves, wet kávéban sok a tej és kevés a hab. A kifejezetten gyűlöljük a nagy szőrős állat mirigyváladékát (a tejet), akkor nagyon szárazon kérjük: extra dry.

6. Amennyiben még mindig van türelmünk, határozzuk meg koffeinszükségletünket. Azaz "rendes" kávét (single) akarunk-e, vagy dupla kávét (double). Triplát (triple). Négyszerest. A négyszeres alakja "rendhagyó", az már csak quad. Lehet, aki négyszeres koffeinadagot akar, az siet. A különleges igényekkel rendelkező vevő kérhet még fél-koffeinmentes kávét (half-decaf) és még sok egyebet is.

7. Tovább specifikáljuk a tejet és a szirpokat. Kérhetünk sovány tejet (skinny) és cukormentes édesítőszert.

8. Fizetünk.

Ha a saját bögrénket visszük, kedvezményt kapunk.

Létezik több olyan alkalmazás mobiltelefonra, amivel szépen össze lehet rakni egy ilyesféle rendelést:

- A venti extra hot soy with extra foam, split shot with a half squirt of sugar-free vanilla and a half squirt of sugar-free cinnamon.

Addig is, ezt a puskát felmásolom a ketyerére. Vagy főzök egy kávét.

Hogyan együnk garnélarákot?

A garnélarákot többször láttam Budapesten böcsületes magyar nevén shrimp-nek hívni. Valószínűleg a garnélarák hosszú szó és nem fért ki az étlapra és az áruházi cimkékre.

Őszintén bevallom, Magyarországon nem merek garnélarákot enni. Nagyon kevés olyan étterem van, ahol a tengeri herketyűket Magyarországon jól készítik el. Azt a pénzt, amit a pár kiválasztott helyen el lehet költeni, inkább többnapos autós körutazásokba fektetem, a maradékból pedig eszünk kíváló halászlét.



A bostoni piacon az egyik halal halasnál friss garnélarákot láttam.

Egy mexikói anyóka vásárolt belőle, folyamatosan beszélt az eladóhoz ékes mexikói spanyolsággal. Az eladó lelkesen bólogatott, de mivel Pakisztánban ritkán tanulnak spanyolt az emberek, egyetlenegy szót értett meg a tirádából: gambas. Spanyolul így hívják a rákocskát. (Hívjál még canelónes-nek is. Egyik nagyobb, másik kisebb.) Amikor az anyóka mutatatta, hogy melyikből, akkor vettem észre, hogy az egyik rakás rák friss.

Sok garnélarák gyárilag rózsaszín. Van azonban olyan alfaja is ennek a tengeriféregnek, ami nyersen szürkés. Itt ilyent árultak. Gyorsan vettem belőle egy zacskóval és hazavittem vacsorázni.



Ha a rák fagyasztott, a legjobb éjszakára áttenni a hűtőbe és ott kiolvasztani. Szakemberek vízhatlanul becsomagolják a shrimpet és hideg vízbe teszik őket. A konyhaterroristának megmikrózzák őket. Ettől szerintem ocsmány lesz az állaguk és rossz az ízük. Nem ajánlott szobahőmérsékleten hagyni őket kiolvadni, kivéve, ha sűrgősen kórházba szeretnénk kerülni. A garnélarák nagyon könnyen romlik.



A legtöbb rákocskát félig vagy egészen megpucolva és előfőzve árulják. Nincs fejük, lábuk, farkuk és kitinpáncéljukat is levetették már. Az előfőzött rákocskák mindig rózsaszínűek. (Persze lehet, hogy nyersek, csak a rózsaszínű alfajhoz tartoznak :)

Ha a garnélarák teljes - vagy részleges - fegyverzetben van, akkor fogyasztás előtt meg kell pucolni. Félig fagyottan könnyebb pucolni, viszont az íze és az állaga jobb, ha páncélban főzzük meg.



A lábacskákat azonban nyugodtan kitéphetjük főzés előtt is. És a fejecskéjét el - azaz inkább le - lehet csavarni elkészítés előtt. A farkát pedig szintén letéphetjük: mivel a természet szilárdan odaerősítette a farkat a ráktesthez, a páncél utolsó, utolsó előtt ízét az állat háta irányába rántjuk és enyhén megcsavarjuk. Ha jól csináljuk, ellenállhatatlanok leszünk és kérdéses testrész letörik.
Technokraták mindezt ollóval csinálják.
Én szadista vagyok és puszta kézzel tépem szét a tetemet. Az sokkal egyszerűbb.

A kitinpáncéltól az elfogyasztás előtt érdemes megszabadítani a delikvenst.
Ha valakit érdekel, angolul a megnyúzott garnélarákot unshelled-nek nevezik. Értelemszerűen a nyúzatlan rák a shelled.

Az előfőzött és pucolt ráknak ez az előnye: kevesebbet kell vele vesződni.

Nagyon fontos, hogy vetköztetés közben ne nézzünk bele az állatka pici, ártatlan fekete gombszemébe. A végén még elérzékenyülünk vagy megundorodunk tőle.

Profi szakácsok a fejecskéket és páncélokat félreteszik és levest csinálnak belőle. Kevésbé profik kidobják őket. Spanyolországban a hagyományos bárokban a szemetet egyszerű, elegáns, keresetlen mozdulattal leejtik a földre. Amikor nagyjából bokáig ér, a kocsmáros egy készséggel összeszedi. Sajnos manapság egyre kevesebb ilyen bar de tapas létezik.



Sokan kibelezik a rákot.
A rák bele a hátán van: a páncél eltávolítása után egy fekete vonalat lehet látni. Ez a bélcsatorna. Hegyes késsel pár mozdulattal kiemelhető és lemosható.
Megjegyzem, ehető, de nincs túl jó íze - bár ez is ízlés dolga.



A garnélarákot leggyakrabban forró vízben vagy és serpenyőben olajon vagy vajon készítik el. A lényeg, hogy ne főzzük túl. Ha nyers marad, igazából nincs baj, ilyenkor mondhatjuk a vendégeknek, hogy véletlenül sushi-t csináltunk.

Mérettől függően 3-8 perc elég a rákocskáknak, aztán már ehetők is. Amikor megsültek, akkor az állatok gyönyörű rózsaszínbe öltöznek (garnélarák szineváltozását lásd a fotókon). Ezeket a rákokat vajon, pici fokhagymával készítettük el és padlizsánkrémmel, sajttal és sonkával töltött sült pitával fogyasztottuk.
Eredetileg salátát akartunk mellé enni, de nagyon megéheztünk.