Egyfás-sziget

A Luppa-sziget körül hajózva láttuk az Egyfás-szigetet.

Akkor sajnos nem hoztam régi tízforintost, hogy összenézzem a rajzot és a valóságot. 

Mert a régi tízforintoson ez a pici sziget látható. Rengeteget lehet róla olvasni mindenfele, most csak az örömömről írok, hogy végre láttam valamit, amiről olvastam. Most pedig itt volt velem szemben és láttam két szememmel. Picit messze volt, az alacsony vízállás miatt picit nagyobb, de most is voltak itt kenuk kikötve és most is piknikeztek ott.

És az Egyfás-szigeten most is két fa volt.

Tényleg olyan volt, mint a régi bankjegyen.

Luppa-sziget

- Körbehajózhatjuk a szigetet?

- Persze - felelte a dunai medve - de először ezeket átviszem a szigetre, addig nézzetek körül. 

Körülnéztünk. 

Platánsor lenyűgöző volt. 

A sziget is. 

A Luppa-szigetről rengeteget lehet olvasni. (Úgyhogy én nem fogom most ezeket ismételni.) 

Én évekig itt jártam (hajóztam) a sziget mellett, de csak négy éve jártam itt először, amikor Á elhozott. 

Már akkor is imádtam a szigetet és ez az érzés azóta csak fokozódott. 

Ez egy földi paradicsom a víz közepén. 

Béke van. Nyugalom. Csend. 

Pár szigeti perc után éreztem, hogy lelassulok és felveszem a hely ritmusát. 

Elképzeltem, hogy milyen lehet itt élni, hajóba szállni, ha nincs tej, majd bicajozni - gyalogolni - autózni a boltig. Aztán vissza. 

Ezzel ideiglenesen el is múlt a Robinson-élet iránti vágyam. 

Amilyen pici a sziget, olyan gyorsan lehet itt Bauhaus-túladagolást kapni. 

Mentünk is hajózni körbe a sziget körül. 

Ez még jobban ellazított. 

Elfelejtettem a munkát, határidőket, problémákat és csak lebegtem. Tudatom peremén észleltem az Egyfás-szigetet, de nem jártam örömtáncot, csak nézelődtem boldogan.

Ezt a relaxációt meg kellene adóztatni, olyan jó.