Mirror Lake

 

 

  Tizenkét éve voltunk a Mirror Lake-nél, októberben. Most szeptember közepe után indultunk neki a másfél órás autóútnak, hogy felérjünk a tóhoz

.  

Ebédeltünk az erdőben és megküzdöttünk a támadó mókusok hordáival, majd elindultunk körbejárni a tavat.

   

 Többen voltak, mint tizenkét éve, de azért most se lehetett azt mondani, hogy tömeg volt az ösvényen.

   

 Feljönni a tóhoz hat dollárba kerül, ezért a pénzért három napon át lehet használni a létesítményeket, wc-ket, piknikhelyeket, ösvényeket. Ma pont ingyenes nap volt. Lehet pont ezért voltak többen.

   

 Szemét is több volt: főleg damilok, amit a nem túl nagy ho-ho-horgászok elveszítettek, elhagytak. Ebből egy jókora gombolyagot gyűjtöttünk össze. A Calvin Klein papucsot azonban otthagytuk. Valószínűleg olvadásig az ott marad a sár fogsábában. Csak remélem, hogy a papucs nem folytatódik lefele egy lábban...

   

 Egy valamit nem értettünk, miközben körbejártuk a jéghideg tavat: miért vártunk tizenkét évet arra, hogy visszajöjjünk?

 

Tolvaj az erdőben

 

- Az a patakpart jó lesz! - állapítottuk meg. A patakban ugyan nem volt víz, de volt mellette egy piknikasztal, két pad és sütötte a nap. 

Háromezer méter felett szeptember közepén ez már fontos. A Mirror Lake-nél voltunk, tizenkét év után megint feljöttünk megnézni a tavat. De túra előtt érdemes ebédelni. Úgyhogy kipakoltunk. Ahogy hordtuk a hátizsákokat és elemórzsiás kosarakat, valami zörgést hallottam. 

   

- TOLVAJ! - kiáltottam fel.

A mókus megtorpant a kiáltásra, majd nekilátott hátizsákomban kotorászni.

   

 - Az a mi kajánk! - emeltem fel a hangom, mire egy dühös cserregés volt a válasz és a mókus kelletlenül leszállt az asztalról.

 

Nem ment messzire és több támadást is intézett az asztal ellen, még akkor is, amikor Yoda kezdett vele szemezni. Később kollégái is megjelentek és bekerítettek minket. Több oldalról próbálkoztak támadással, de mi gyorsabbak voltunk: mire megszervezték magukat, elfogyott az ebéd és mehettünk a tóhoz.

 

Mirror Lake

Mirror Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

Május óta szerettünk volna elmenni megnézni a Mirror Lake-et. Május közepén azonban az út még hó alatt volt.

A utahi 150-es út az Egyesült Államok egyetlen nagyobb kelet-nyugati irányú hegységén vezet keresztül. Ma picit rejtélyes, mit keres itt ez az út, amit 1933-ban építettek. Most sokkal egyszerűbb az egész hegyet megkerülni autópályán, mint átmenni rajta. A 30-as években még nem volt autópálya, megépítették hát ezt az utat a hegyen keresztül. Csak igazából nem vezet sehonnan sehova. Egy pár tucat lakosú faluból vezet egy hasonló, pár tucat lakosú faluba, ami 60 km-rel arrébb van. Útközben pedig nincs semmi. Csak hegy és erdő. Lehet, valamikor bányák voltak erre.



Az út mindenesetre gyönyörű. A Provo-folyó völgyében kapaszkodik fel az Uinta-hegységbe. Szelíden mászik felfele. Az áthaladás ingyenes, ám ha valaki megáll, akkor kénytelen látogatójegyet vennie. Cserébe haszálhatja a National Forest infrastruktúráját, kilátóit.

Meg-megálltunk, sétáltunk az erdőben. Yoda természetesen visszaadta az anyaföldnek mindazt, ami a reggelijéből megmaradt. Mi bezacskóztuk és kerestük a parkoló WC-jében a szemetest. Nem volt.

A következőben sem. Aztán sem. A cuccot becsomagoltuk pár zacsiba, amit egy újabb zacsiba tettünk a csomagtartóban.



Sétáltunk egyet a Provo vízesései mentén. A Bald Mountain lábánál, pont a hágó előtt ebédeltünk. Szerencsére hoztunk szendvicset, az út elejétől, Kamastól a végéig, a wyomingbeli Evanstonig 104 km-en át nincs semmi. Se falu, se benzinkút, se bolt, se falu, se ember. Még tábla sincs arról, hogy nincs ott semmi. Még szemetes sem. Jó, van egy csomó nyilvános WC.



A hágó 3000 méter magasban van. Itt már mindent hó borított. Errefele az utat október közepén lezárják az olvadásig, június elejéig. Innen ereszkedtünk le a Tükör-tóhoz. A tó pici, egy óra alatt körbejártuk. Kék. Kristálytiszta. Hideg.

Pár elszánt kajakozó megpróbált átevezni a vizen, de inkább sétáltak egyet.



A tónál melegen tűzött a nap, bár ez 3060 méter magasan nem sokat jelent. Jól átfagytunk, mire befejeztük a kört. Kerestünk szemetest, de egy sem volt - vége a szezonnak és nem akaják rájuk szoktatni a medvéket. Beültünk az autóba és apránként leereszkedtünk a hegyről.

Evanstonnál felhajtottunk az autópályára és leereszkedtünk Salt Lake Citybe, ahol nyári meleg fogadott minket.

Nagyon jó kirándulás volt, de most szaladok kidobni a kocsiból Yoda szeretetcsomagját.