Egy telepes háza

Jacob Hamblin felfedező volt és misszionárius. Beszélt több Paiute nyelvjárást és gyakran őt hívták, ha vitás ügyeket kellett eldönteni a mormon telepesek és az indiánok között. 

Több város megalapításában is részt vett, ő honosította meg az ipart Panaca mellett.

Hamblin az első európaiak között érkezett ide. Vele jött az a Hardy is , aki olyan elérhetetlen magasságba kopácsolta a sziklafalba a nevét. Ez valószínűleg helyi szokás lehetett: felvésni a dátumot és a nevet a sziklafalba pár ősi petroglif mellé. Hamblin is ezt tette. Pár túrázó a hatvanas években megtalálta ezt a feliratot, amit behoztak a múzeumba. Manapság ezt a modern emberek, régészek rongálásnak tekintik, a helyi mormonok pedig kontinuitást látnak benne. Valahol szerintem mindenkinek igaza van. 

Hamblin idővel felépítette álomházát a Santa Clara folyó mentén, egy kőhajításra a mormon erődtől. (Akkor se ártott, ha a béketeremtő egyenes jelleme mellett némi tűzerővel is rendelkezett.)

Az erődöt azóta elmosta egy áradás, Hamblin udvarháza megmaradt. 

A ház 1855-ben épült és Hamblin mértékletességének a példája: mert sose volt neki egyszerre több felesége, mint kettő. Összesen különben négy volt. 

A ház földszintjén volt a nappali és a konyha. Itt zajlott az élet. Földszint egy: háló és nappali az első feleségnek. Fszt 2: háló és nappali a másodiknak. (Mint Brigham Young házában Salt Lake Cityben.)

Emeleten volt egy nagyszoba az összes gyereknek (összesen 22-en voltak és Hamblin születéséne kétszázadik évfordulójára több, mint ezer leszármazott jött el).

Ezt a padlásszobát használták falugyűlésekre és Hamblin itt tanította gyerekeit is. Remélem, a gyerekek sokat rosszalkodtak a padláson. 

A Santa Clara völgyében

"Akkor jöjjünk vissza, ha majd nem lobog a fülem a szélben!" - mondta egy éve Yoda, amikor a Santa Clara folyó völgyébe mentünk volna.

Most nem fújt a szél és kifejezetten meleg volt, úgyhogy mentünk.



Másfelöl közelítettük meg a folyót, innen a folyó is közelebb volt.



Kaktuszok és lávafolyások között ereszkedtünk le egy régi földúton.



A kilátás egyre szebb volt, folyóvölgy egyre vadabbnak látszott.



A sziklafalak visszaverték a decemberi napsütést és úgy 25 fok (Celsius!!!) lehetett a folyóparton.



Itt voltak a sziklarajzok.



Valahol fenn, a sziklák között, a szakadék peremén sokkal több sziklarajz van. Azokat majd legközelebb nézzük meg.



Az ősi indián rajzok után a modern régészet következett. A bokrok és kőomlások között egy palacsintává lapult autóroncs bújt meg.



Jó nagyon eshetett.



Mint a filmekben. Csak ott nincsenek az autóroncsok közelében mosógéproncsok, amiket a Mester megjelölhetett.

- Ide még vissza kell jönnük - jelentette ki Yoda.