Pipe Springs

- Elnézést, nem akarom zavarni, de itt nincs térerő... - a mosolygó indián hölgy a nemzeti park egyenruhájában nagyon jót szórakozott, ahogy Ribizli sikertelenül igyekezett hívni a lakóbuszt, hogy igenis érdemes ide bejönni. Ezek után pedig Ribizlifozelek kénytelen volt a középkori megoldáshoz folyamodni, kimenni az ajtón, átvágni a parkolón és bekopogni a buszba:
- Nézzük meg!

Térerő Colorado City óta csak Yoda körül lengedezett. Nem voltak házak, nem volt forgalom és csak sivatagi kórók próbáltak túlélni a sziklák között.

És itt fakadt egy bővizű forrás. Nagyjából egy közel és távol.



A mormonok alapjába véve sokkal jobb kapcsolatokat ápoltak az indiánokkal, mint a többi telepes. Brigham Young úgy gondolta, hogy sokkal olcsóbb ajándékokkal, élelemmel és iparcikkekkel lekenyerezni az indiánokat, mint harcolni velük. A mormon teológia amúgy is úgy tekinteett az őslakókra, mint elveszett testvérekre (Izráel elveszett törzsére, akik meghódították Amerikát).



Pipe Springsnél viszont a telepesek a szokásosnál kevésbé fogták vissza magukat. Amint látták, hogy itt egy állandó forrás van a környéken, építettek rá egy kisebb erődöt és utána megkezdték a békés egymás mellett élést.



A víz a forrásból egy csatornán át egy medencébe folyik, amibe legszivesebben fejest ugrottam volna, annyira tiszta és kellemes volt.



A kőből emelt erőd-lakás-raktár sarkán egy falfirka biztosította az egyik építő örökkévaló hírét.



Minden tökéletes volt. Az időjárás, a színek, a fények és a hely.



Megnéztük a régi magtárakat, raktárakat, karámokat, gazdasági épületeket, a szerteszét heverő festői szekérroncsokat.



Aztán örültünk, hogy a Mestert nem hoztuk. Minden bikák legnagyobbika nézett ránk óriási szarvai közül.

- Nem bánt - mondta az egyetlen ember a vidéken - Hozok neki finomságot és megetetjük vele.

Valószínűleg unta magát és örült, hogy végre van társasága. Mármint olyan, akinek nincs ekkora szarv a fején. A gazda hozott egy marék kukoricát, amit szemenként megetettünk a bikával.

- Viccesen nézne ki ez a szarv a lakóbusz motorházán - állapítottuk meg, aztán elköszöntünk és gyorsan távoztunk, hogy még sétáljunk egyet a Mesterrel is.

Vegasi abszurd

Las Vegas abszurd város. Mindenkinek azt magyarázom, hogy Las Vegasban vagyok. Amikor emilek-re válaszoltam a városból, mindenkinek elpanaszoltam, hogy nem hoztam rövidujjú inget és melegem van. (A válaszokat nem írom ide, mert ez egy viszonylag kulturált blog.)

Közben be se tettem a lábam Las Vegasba.



Las Vegas leghíresebb része, a Strip nem Las Vegasban van. De ha azt írom, hogy Clark megyében sétálok és melegem van, mert nincs rövidujjú ingem, akkor nem kapok ennyi fenyegető levelet.

Amit igazi Las Vegasnak mondunk, a Strip, a Bellagio, a Wynn, a Flamingo, a Venetian, a Treasure Island az nem Las Vegasban van, hanem Clark Countyban.



Amikor “Las Vegas” a különféle maffiák pénzmosodája lett, a városi tanács - és a régi Fremont street-i kaszinók - nem kértek a konkurenciából és kiszorították a keletiparti idegeneket a városukból.

A gengszterek így kénytelenek voltak egy ürest területen, a Kaliforniából idevezető út mellett építkezni Clark megyében és a valós városhatártól jó messze kitenni a Welcome to the Fabulous Las Vegas táblát.

A tanácsnokok leszármazottai meg azóta verhetik a fejüket a falba: Clark County éves szinten csak a szerencsejátékból 9 milliárd dollár bevételre tesz szert.