Sír a városháza mellett - American Fork

 Nem hittem volna, hogy több posztot fogok írni American Forkról. De írok!

- Ezt nem tudom megjelölni - forgolódott Yoda.

- Keresünk valami mást, amit megjelölhetsz! - hagytuk ott az órát.

Yoda meglehetősen morcosan követett. Az előbb nem hagytam, hogy megjelölje American Fork első iskolájának helyét (azt már megtette az önkormányzat), most kiderült, hogy az órának nincs lábazata.

Mi jöhet még?

Elhagyott középületek.

Rengeteg.

Hamarosan ennek a bezárt iskolának a helyén is csak egy emléktábla lesz - elmélkedtünk. Az iskola tipikus 19-20. századi utahi iskola volt: durván faragott kő alapzat, rajta tégla épület, boltíves bejáratok és ablakok.

Nem volt rossz és sajáltuk, hogy ennyire elhagyatott.

Az iskolától toronyiránt mentünk a városháza fele.

Yoda ekkor gyorsítani kezdett, ami meglepő, mert hát a Mester már nem fiatal és a gyorsításnak különleges okai lehetnek. Én egy Városházát nem tartottam különleges oknak, úgyhogy nagyon figyelni kezdtem, hova is megy a Mester.

- Az egy sírkő, várjál! - kiáltottam fel.

- Nem várok! - húztott Yoda.

- Ott egy fa!

Míg Yoda a fát ellenőrizte, elolvastam a sírkövet.

"American Fork 

- született 1850 

meghalt 1949 október 28-án

a parkolóóra járvány áldozataként"

- Mi van? - vakartam sapkatartómat.

Spanyolnátháról és COVID-ról már hallottam. De parkolóóra járványról még nem.

Mint rövid kutatás után megtudtam, a kaliforniai San Luis Obispóban készült sírkövet pár helyi vállalkozó állíttatta, amikor American Fork tanácsa úgy döntött, parkolóórákat telepít a város főutcájára.

Eleinte csőstül jöttek az emberek kipróbálni a városi újdonságot (a fizetős parkolást), ahol nekik kellett öt centet bedobni a parkolóórába.

Aztán egy részük inkább nem jött, másik részük meg egyszerűen nem fizetett. Mivel a parkolást magáncég intézte és akkoriban - ó boldog békeidők - , a parkolóőrök nem tehettek semmit a nem fizetők ellen, az emberek nem fizettek.

A végtelenségig frusztrált parkolóőr pedig az ezredik be nem fizetett büntetés után lemondott.

Eközben a helyi üzletek tulajdonosai összebeszéltek és csináltattak Kaliforniában egy sírkövet. A sírköves a jó ügy érdekében ingyen dolgozott, az üzletembereknek csak a postaköltséget kellett fizetniük.

Amikor megjött a sírkő, kitették a Főutca sarkára.

Miután a parkolótársaság "érdeklődés" hiányában feloszlott, a sírkő egy raktárba került, ahonnan egy helybeli vette meg két dollárért.

Idővel a városnak adományozta és most ott áll a városháza mellett picit elfeledve.

American Fork él és virul, de a belvárosa valóban az utolsókat rugja.

Tipikus amerikai főutca - American Fork

 Sose gondoltam volna, hogy valaha is sétálni fogunk American Forkban. Az agglomerációban a szomszédaival teljesen összeépült városka sose szerepel a hírekben, turisztikai publikációkban, sehol.

Csak ott van és ha az autópályán megyek, tudom, hogy nem sokkal American Fork után lesz majd Spanish Fork és ott kell elkanyarodni Price fele.

Amíg Ribizli futott, addig mi Yodával a térképet bújtuk, hogy mit csináljunk. A kérdést az döntötte el, hogy megláttam egy felírást: Allami Tobacco Store, amiről nekem az Állami Dohánybolt jutott az eszembe.

Megnéztük, semmi állami nem volt benne.

Innen a főutca viszont már csak pár lépés volt.

A mormon tabernákulumnál persze szemrevételeztük a fákat és csak ezután mehettünk tovább.

A nagy falfestmény elütött az utca stílusától, de tetszett.

Egy járókelő (helyesebbn "a" járókelő) amikor meglátta évezred első turistáját kutyájával Amercian Forkban azonnal magyarázni kezdett:

- Eredetileg az szárnyas istennőn nem volt az a fura valami, de mindenki megbotránkozott rajta!

Én a festmény végtelenbe nyúló filozófiáján és Dávid tekintetén elmélkedtem, meg a gázpalack-parkolóbolyán, aztán feladtam.

Sokkal jobban érdekelt az óra és a bank épülete.

Az egykori helyi bank székhelye (két másik fiókjuk volt) a Main Street legjobb épülete volt.

- Menjünk közelebb - mondtam a Mesternek.

Yoda tiltakozott:

. Nincs oszlopon, úgy nem jó. Keressünk mást!