Atomot nekünk

Mostani nevadai látogatásunkkor kihagytuk Las Vegast és Boulder Cityt is.

Ezt a posztot azért nevadai látogatásunkhoz szerettem volna időzíteni, de nagyon vacak volt az internetünk és inkább a Valley of Fire-ben mászkáltunk.

Pedig előre tudtam, hogy akarom megírni ezt a bejegyzést, aminek képanyagát már korábban összeszedtem.

- Szivem - mondta Jane Joe-nak az ötvenes évek fénypontján a még nem igazán fényes Las Vegasban, ahol a Fremont Street volt az igazi központ - csináljunk valami érdekeset! Unom a koktélt.

- Én meg a pókert - mondta Joe Jane-nek.

- Mit csináljunk?

- Nézzünk atomrobbantást!

Ez korán se volt akkor hülyeség, mint mai szemmel látszik, akkoriban még talán divat volt ukázba adni katonáknak, hogy nézzenek már bele az atomvillanásba, hogy azán méricskélni lehessen az eredményt, az emberek pedig lelkesen fizettek azért, hogy a megnézhessék, milyen is az akkori tudomány fénypontja. (Innen is látni a különbséget a szovjet és az amerikai rendszer között. A szovjetek renitens, Gulágról kölcsönzött osztályidegen elemeket kényszerítettek erre gépfegyverrel, míg az amerikaiak fizettek érte.)

Több cég is kínált kirándulásokat megnézni az atomot egy biztonságos kilátóból vagy toronyból.

Három dollárért csak egy kilátótornyot adtak - meg buszt a kirándulásra -, de picit többért egy hegytetőről lehetett bámulni az Armageddont.

A program után Joe és Jane visszatértek Vegasba, majd megvették gyermeküknek a méregdárga atom-kísérletező készletet és boldogan élek, amíg....

Atom-emlékmű Wendoverben

 

West Wendover közepén, két kasinó és a munkavédelméről híres park mellett áll az Enola Gay emlékműve.

Valószínűleg a verhetetlenül giccses kaszinók lakói általában nem tudnak arról, hogy Wendover légitámaszpontján gyakoroltak a második világháború idején az Enola Gay pilótái. Ők voltak azok, akik ledobták Japánra az első atombombát és ezzel lezárták a második világháborút.

Az emlékmű békésen áll egy parkoló és a várost átszelő út között. Engem az emlékműből legjobban a Truman idézet ragadott meg 1945-ból. "Az atombomba túl veszélyes ahhoz, hogy egy törvények nélküli világban szabadon elérhető legyen... imádkozunk azért, hogy (az Úr) vezessen bennünket, hogy az ő akaratának és szándékának megfelelően használjuk." 

Szerintem meglehetősen önhitt, felfuvalkodott és eretnek dolog egy halandó részéről feltételezni, hogy  az ő tudja, mi lehet Isten szándéka és, hogy egyáltalán, az Úrnak valami tervei lehetnek az atombombával.