Éjszakai közjáték

Felszálltam az éjszakai buszra. Elővettem a jegyem. 

A jegyem közeledett a lyukasztóhoz, amikor borzongató sikoly hallatszott:

- Neeeee! Ne pazarolj el 350 forintot, ez Isten ellen való vétek. Ne tedd!

De azért bevallom, vétkeztem.  

Parkolás a füvön

- És hol parkolhatok?

A kérdés legitimnek látszott. A szuper-hiper satöbbi szálloda 50 szobájához 25 parkolóhelyet álmodott meg a vicces kedvû tulajdonos.

- Ide parkoljon a fûre.

Elemeztem a füvet.



A szálloda focipályája volt. Kapuval, kispaddal, ahogy dukál. Pár másodpercet elemeztem magamban a lehetôségeket: vajon politizálni akar a recepciós azzal, hogy a magyar vendéget a focipályára parkoltatja? A válasz egyértelmû nem volt, de a focipályán parkolás ötlete felvillanyozott.

V szerint boldogabb arccal álltam a fûre, mint ahogy elfogyasztottam napi Milka-adagomat.
Gondosan, merôlegesen a vonalakra álltam meg a pálya szélén.

Kicsit késôbb vacsorázni mentünk a
komplexum másik végébe.

A focipálya mellett elhaladva észrevettem az ôrt, amint zseblámpával olvassa az autó rendszámát.

- Vége a jó világnak - sóhajtottam - Segíts átállni, fáradt vagyok.

Kicsit elszomorodtam, Yodához hasonlóan sajátos véleményem van a fociról.

- Segíthetek? - álltam meg az ôr mellett.

- Magáé ez az autó?

- Igen.

- Rossz helyen áll - sóhajtottam - Még várunk pár vendéget.

- Megtenné, hogy beljebb áll?

Nem hittem füleimnek.

- Beljebb?

- A kezdôkörbe. Vagy a kapuba.

- Állhatok a kezdôkörbe?

- Igen.

- Vagy a kapuba?

- Igen.

- Juhééé - becsülni kell az élet apró örömeit.