Kispesti Buddha

Eddig Kispesten csak egy magán Buddhista szentélyt ismertem.

Most láttam még egyet.

Ha ehhez hozzávesszük a kínai kolóniát, akkor örömmel tudatom, hogy Kispest egy multikulti kerület!

Éjszakai közjáték

Felszálltam az éjszakai buszra. Elővettem a jegyem. 

A jegyem közeledett a lyukasztóhoz, amikor borzongató sikoly hallatszott:

- Neeeee! Ne pazarolj el 350 forintot, ez Isten ellen való vétek. Ne tedd!

De azért bevallom, vétkeztem.  

A határkövek

Tavaly még megvolt.
A henger alakú kô akkor csak úgy állt magában.
Derékig ért és benôtte az iszalag meg a gumi.

Az iszalag a földbôl nôtt, a gumi a gumistól jött.

A gumis a követ arra használta, hogy gumit halmozzon köré.

A kô egy határkô volt. Százhetven éve, 1838-ban Pest városa úgy döntött, megkülönbözteti magát a különféle tanyaközpontoktól és határkövekkel jelöli meg a határát.



A kövek egyik oldalára azt írták, Pest, a másikra meg az aktuális tanyaközpont neve került. Például Pestszentlőrinc. Ott volt még a dátum is, 1838.

A határköveket egy része eltünt. Másokat földmérők, térképészek ma is használnak, számon tartanak. Ezt a követ pár évvel ezelőttig benőtte a gumi meg az iszalag. Aztán eltünt a gumis. Lebontották a házakat, kiszélesítették az utat és a kő eltünt.

Lett helyette pár jópofa rajz a mögötte keletkezett új tűzfalon.



Idén elsétáltam ide, megnézni a határkő hült helyét. A falról bámuló ufóknak azért szóltam, hogy van egy másik határkő pár száz méterre. Vigyázzanak rá, kihaló fajta.

A kispesti nehézipar romjain

(Megjegyzés: a fényképek egy másik kirándulás alkalmával készültek.)

- A brmmmmmmm vágányra brsdfhkdkkmmmm gmdmmat érkezik. A mmmmmzzzzz mellett mmmmmm mmmmmzzzzannnnak.

Fél órája nem láttunk senkit. Vasárnap reggel a gyárnegyed elhagyatott volt. A hangszóró rekedt hangja hosszan keringett a téglafalak között.

1900-tól gyártott itt traktorokot a Hoffher gyár, amit a helybeliek nemes egyszerûséggel csak Hoffernek neveztek. Az osztrák származású gyártulajdonos jó gépeket gyártott. Úgy tudom, egyes vidékeken a traktort egy idôben Hoffernek mondták.



A hadiüzemmé alakított gyárat szovjetek ostromolták a második világháborúban. Ötvenhatban felkelôk lôtték innen a belváros fele haladó tankoszlopokat.

A csarnokokban traktorok, mezôgazdasági gépek és jármûvek készültek. A névváltozások ellenére a helybeliek csak a Hofferrôl beszéltek.

A vasútállomásról munkások tömegei érkeztek a gyárba. Mások villamossal jöttek.



Vasárnap csend volt.
Hétfôn visszajöttünk. Ekkor már volt egy kis mozgás: egy épületben ma is öntöde mûködik. Egy üzemcsarnokból gyerekgyár lett: gyermekvédelmi szervek irodái költöztek ide. Egy gigászi csarnokból raktár lett. Az összeszerelô-csarnok eltünt és egy autókereskedés költözött a helyére. Valahol az épületlabirintusban egy munkásszálló is meghúzódik.

A többi épület kísértgyár a szellemvasút mentén. Néha eldöcög egy-egy szerelvény Lajosmizse fele, megszokásból megáll és akkor a hangosbemondó gurgulázik egy kicsit.



A rozoga felüljáróról körbenéztünk. Lehetne itt egy nagy parkoló, járhatna a villamos és az emberek innen pillanatok alatt -a menetidô ma is csak húsz perc - beérnének a Nyugatiba.

Ábrándozásomból Yoda vert fel:

- Gazdi, bilibe ér a kezed. Különben sem szeretek téglára pisilni.

Kispesti multikulti

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kispestet nem igazán tartottam egy multikulturális helynek. Úgy gondoltam, ide a globalizációról maximum a kábeltévéből hallani.

Természetesen tévedtem.



Kispest eldugott szögleteiben még a nyolcvanas években is éltek bolgárkertészek. Gondozott ágyásaiknak, melegházaiknak a helyén ma fű (gaz) nő.

Idővel aztán belebotlottam egy vietnami kereskedőbe.



A jobb napokat látott kispesti textilgyár, a Kistex elhagyott épületei között bolyongva aztán "felfedeztem", hogy a kubai vendégmunkások helyét kínai és vietnami kereskedők vették át.

Nem tudom, gyártanak-e vagy csak viszonteladnak és csomagolnak, de az tény, hogy több kisbolt is nyílt az egykori üzemcsarnokokban.

Yodával sétálva egy házból alaposan megugatott minket egy házőrző, akit gazdája valószínűleg kínaiul utasított rendre. Amikor kérdezősködtem kicsit, megtudtam, hogy a több környező házban kínaiak laknak. Ők családi ünnepekkor hatalmas tüzijátékokkal szórakoztatják a szomszédokat.



Egy másik séta alkalmával aztán döbbenten torpantam meg egy korai írásjelekkel teleírt kapu előtt. A kerítésen át be lehetett látni az udvarba, ahol egy kis buddhista szentélyt láttam.

Remélem, hamarosan majd egy sztúpa is épül valahova. A Templom téren például egész jól mutatna egy buddhista kegyhely.

Lakótelepi séta

Housing estates
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodávak Kispesten is rengeteget sétálunk. Legtöbbször a kertvárosból a lakótelepre.

A fás, kertes őskispesti kertvárosban ugyanis alig van zöld. Fák vannak, de a járda mellett alig méteres vékony kis zöld csík húzódik, ami sokszor nem zöld (de csík).

Időnként bokros, ide a kutya nem szívesen mászik be, időnként virágos, ide a Mestert nem szívesen engedem be. Néha kavicsos vagy csak üvegcserepes. A lényeg, hogy kevés a hely pisilni, kakilni. A betontenger lakótelepen viszont jókora füves placcok vannak (igaz, néha üvegcserepekkel).

Itt még kutyafuttató is van, igaz, a kerítését több éve ellopták, a kitett zacskókat pedg valaki hazaviszi. El sem merem képzelni, mit lehet csinálni ekkora zacskókkal. Lehet, valami boltban ebbe csomagolják a szendvicset?

Valahol ironikusnak tartom, hogy a lakótelep betondzsungelébe kell menni kutyát sétáltatni, de itt ez a legjobb megoldás. Ráadásul itt négylábú haverokkal is lehet találkozni.

Háborús övezet

War zone
Originally uploaded by ribizlifozelek

KÖKI valamikor egy elviselhető hely volt. Lent volt pár bolt, fenn egy jegypénztár, sok hely, ahol le lehetett ülni. Persze senki se ült le, az emberek egy tömegközlekedési csomópontban (újbeszélül intermodális csomópont) nem padokon üldögélnek. Kocsmák meg nem voltak. A szolgáltatást egy WC, a BKV jegypénztár és a MÁV jegypénztár jelentette.

Aztán jött a rendszerváltás, jöttek a hajléktalanok és a szolgáltatások. Közért, húsbolt épület a felüljárón, meg sok-sok kocsma. Ettől kevesebb lett az ablak és a fény. A kezelő a tisztaságon (is) spórolt. Fura alakok jelentek meg, időnként ártatlan, becsületes bőrfejűek kötekedtek, aztán az egyikben benne felejtettek egy kést is.

Egyre büdösebb lett. Egyre kevesebb volt a hely. KÖKI valódi végálomássá vált. Eltelt pár év és a hely még rosszabb lett. Sokan inkább a Határ úton átszálltak villamosra és kis kerülővel mentek haza, csak ne kelljen arra járniuk.

Idővel tervek születtek a végállomás átepitésére. Elkezdtek egy bevásárlóközpontot épiteni. (Természetesen ehhez kivágták a szomszédos kiserdőt.) A lakók tiltakoztak a bevásárlóközpont és a felújitás ellen. Köki a munkákkal még borzalmasabb lett.

Nem lehetne az egészes esetleg ledózerolni? A helyét napalmmal fertőtleniteni? Utána odatenni egy ideiglenes kis hidat (vagy használni a PR parkolóét) és felépiteni valamit a helyére?

Egy szerény javaslat

Sky by twilight
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kispesten pár szorgos ember ellopott egy darab kábelt. Ettől a kerület jó részén nem működnek a vonalas telefonok. A bankok. A bankártya-elfogadóhelyek.

Nem lehet telefonozni a bankoknak. Az ügyeletet nem lehet hivni. Azaz hivni lehet mobilon, de nekik nincs mobiluk. Általában internet sincs. Mivel mi nem szeretjük a MATÁV-ot (vulgó T-Com), nem tőlük jön be a hálózat.

A kábellopás pár hónapon belül most fordul elő másodszor. Első alkalommal pár nap alatt cserélték ki a megrongálódott részt. Most sincs szó gyorsabb munkáról.

Meg lehet érteni, ha valakinek nincs mit ennie, lop. (Legyünk jóindulatúak és tételezzük fel, hogy a kábelt kiszerelő megélhetési bűnözők az ebédrevalót keresték meg a kábellel.) Sok mindent lehet lopni. Sokmindent, ami fémből van. Sokmindent, amivel nem lehet kárt okozni másoknak. Amivel nem veszélyeztetik mások életét.

Viszont ha olyasmit lopnak, ami másnak kárt okoz, akkor az egész okozott kárért kellene felelősséggel tartozniuk, nem pár méter kábelért.

Lehet demagóg módon a 200 ellopott vasúti kocsiról beszélni. De abba senki se halhatott volna bele. Az csak pénz. Itt emberekről van szó. És ezt mindenki, aki gondolkodásra képes és túllépett egy pár éves gyerek szellemi szintjén, beláthatja. Ez szerintem gondatlanságból elkövetett emberölés kisérlete.

Van remény

Trash
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szokásos reggeli sétánk során Yoda szokás szerint pottyantott egyet. Na jó, nem egyet, de pottyantott.
Le is hajoltam, össze is szedtem.
Mivel közel volt a lakótelepi kutyafuttató szemetese, arra sétáltunk. Itt külön szemetesbe gyűjtik a kutyagumit. Vasárnap hajnalban jártunk erre utoljára, akkor már nem volt zacsi az újabb potyadéknak.
Most legnagyobb meglepetésemre friss (üres) zacsikat helyeztek ki.
Nincs minden veszve.

Reggeli mosolyszünet Kispesten

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár hónapig Magyarországon leszünk. Ez alatt az idő alatt Utah helyett arról irunk, milyen itthon. Mi tetszik és mi nem. Mi lepett meg és mi nem. Tudom, Kelet-Európa alapszabálya, semmin sem szabad meglepődni, és mindent el kell fogadni úgy, ahogy az Úristen megteremtette és/vagy a Turul kitojta, de akkor is fenn szeretnem tartani magunknak a mormogáshoz való jogot.

Yodával reggelente sétálunk. Ha dolgom van és nem tudom magammal vinni, a reggeli, hajnali séta akkor is jár. Ma nagyon korán, hatkor vettük nyakunkba Kispest utcáit.
Kispest kertvárosa ugyanolyan falu, mint Páty. Kertes házikók, vad kutyák, csend. Pátyon hasonló hajnali séták alkalmával az összefutó kétlábú humanoidok köszönnek, esetleg sikoltoznak egymásnak. Kispesten valahogy ez hiányzott. Sehol egy összenézés, egy mosoly.
Cambridgeben, Northfieldben és Salt Lake Cityben a gyalogosok gyakran minden ismeretség nélkül köszönnek egymásnak. Az emberek összemosolyognak és üdvözlik egymást. Egy hónap után esett le, hogy ez Kispesten ez másként van.
Az első emberi lény egy fickó volt. Állt és meredten nézte az egyik ház sarkát.
- Jó reggelt.
Az ember tovább nézte a ház sarkát.
Továbbmentünk. Yoda szaglált, pisilt, én zacsiztam az egyéb végterméket.
Az önkormányzat kis kutyafuttatót csinált a lakótelep szélére. Igaz, a futtató keritését rég ellopták, mert anélkük a pár deszka nélkül bizonyára éhen haltak volna télen (vagy nyáron), de ott van szemetes és lehet tépni zacskó utánpótlást. (Épp kifogytam.)
Itt futott szembe egy huszonéves hölgy. Nem kergették, sportolt.
- Szia :)
Még mosolyogtam is hozzá, de ő csak futott tovább szemét a horizontra szegezve.
Ekkor újabb felegyenesedett lény bukkant fel. A metró irányába ballagott. Köszöntem, csodálkozva visszanézett és morgott valamit.
Hatalmas tüsszentés visszhangzott végig az utcán. Egy lilapólós vitte ki a szemetet.
- Egészségére - bólintottam felé.
Körbenézett. Meglátott. Elfordult és telefonálni kezdett.
Elsiettem. Az volt az érzésem, a Lipótot tárcsázza, mert megszökött egy őrült.

Yoda allergiás

Yoda and the Tiger
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda bal hátsó lábáról kis foltban eltünt a szőr. Rémisztő, ha egy szőrös lény nem a megfelelő helyeken kopaszodik. Mi is azonnal mentünk a dokihoz.
Szerencsére az utca végén Kispesten van is állatorvos. Persze, nem olyan, mint a jóságos dr. Petersen három fős személyzetével és két műtőjével, raktáraival.
Egy régi üzlethelyiség két szobácskájából az egyiket váróvá, a másikat rendelővé alakitották. A rendelőben lehetett operálni, állatot vizsgálni, adminisztrálni és kávét főzni, meg ebédet melegiteni a mikróban.
Nem kellett bejelentkezni sem.
Szerencsésen pont akkor érkeztünk, amikor az előző páciens távozott. Hetven kilo izom törekedett kifele a rendelőből, hatalmas, ebihalnevelésre alkalmas nyáltócsákat hagyva maga után.
Elmondtuk a tüneteket, mire a doki megnézte a kutyát. Yodának Jedi érzékei már megsúgták, baj van, a kutya a nyakamba mászott és átölelt két mancsával. Ekkor a doki egy csomag wécépapirból letépett egy darabot, majd se szó, se beszéd, kinyomta a kutya bűzmirigyét.
Fél éve takaritotta ki a kozmetikus. Indulás előtt mentünk volna megint, de Yoda inkább beteg lett, csak ne kelljen elmennie a groomingra. Hát, volt mit kitakaritani.
Ezek után a doki elővett egy injekciós tűt, felszivott valami folyadékot.
- Mi az?
- Injekció.
Puff, már benn is volt.
Utóbb bőven elmagyarázta, mi volt ez, mi azért jobban szeretjük, ha előre megmondják, mi fog történni és miért. Szerencséje volt a dokinak, hogy Yodánál nem volt éppen lézerkard.
Kiderült, a kutya allergiás valamire.
Bármire allergiás lehet. Más a levegő (büdös). Más a viz. Más a bogyó. Mások a virágok. Mások a virágporok.
A szuritól valószinűleg helyrejön. Remélem, legközelebb nem áll bosszút a dokin. Bár a Jedik türelmesek. Persze, akkor is, ha bosszúról van szó...

Posta

Bratislava
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az okmányok elintézése után a szakadó esőben elcuppogtam a postára.
Az önkormányzat közelében volt egy postahivatal. Valamikor szocreál épület volt, a legrosszabb fajtából: hiányzott belőle a győztes eszme önbizalma és büszkesége. Egyerűen csak sivár volt és csúf.
Most meglepődtem: az épületet megcsináltál. Szépen lefestették és azt hiszem, kihozták belőle a lehető legjobbat.. A bejáratot áthelyezték, épült mozgáskorlátozott rámpa. De nem ám olyan, mint a Bazilikánál. Ezt lehetett használni.
Amint beléptem az automata ajtón, egy palotában találtam magam. Az épületben alig lézengett valaki, így odamentem az első ablakhoz.
Kiderült, sorszámot kellett volna húzni, mint a bankban. De azért kiszolgáltak.
230 Ft volt a levelem Spanyolországba.
225 Ft-om volt. Sóhajtva eltettem az aprót és elővettem egy 500-ast. Mire a postáskisasszony rámszólt:
- Hagyja csak, öt forinton ne múljék!
Úgy éreztem, álmodom.
Először az önkormányzat, most a posta. Azt hiszem, egy darabig nem olvasok Tékozló Homárt.

Okmányok

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ki kellett cserélnem a vállalkozói igazolványomat. Nem jószántamból és nem azért, mert a Vásárcsarnokban rajta ettem meg a libatepertőt lilahagymával. Azért kellett az okmányt öt (5) év után lecserélni, mert a misztikus statisztikai számok konstellációja megváltozott. Eme rejtélyes esemény az Uniós csatlakozás miatt következett be. (Azt persze nem értem, amikor 5 éve le kellett cserélni az igazolványokat, miért nem harmonizálódhattunk egy füst alatt, de mindegy.)
A sajtóban rémtörténetek keringtek a nehézségekről. Hosszú riportok foglalkoztak azzal, hogy már nincs hely a júniusi határidőig. A vállalkozók meg anarchikus állapotok között McDonaldsos műanyag késekkel vivnak első vérig tartó párbajokat, hogy bejuthassanak a sorszám osztó gépig. Hogy már csak decemberre van időpont. Hogy ha van időpont, se lehet elintézni, mert az embereknek be kell mutatni összes bizonyitványukat. Ha pedig valaki nem intézi el a cserét, akkor az APEH majd elkapja, fél millára megbünteti, kerékbetöri és maradványait a dunai pontyok elé veti.
Kiderült, a kispesti önkormányzatnál nem kell időpontot kérni. Csak odamenni. Gondosan begyűjtöttem összes iratomat. Általánosiskolait nem találtam, de reméltem, elhiszik, hoty tuok hejen ini.
Reggel 8-ra érkeztem. Nyoma se volt az igazolványokra váró feldühödött hordáknak. Hatodik voltam. Kinn szakadt az eső.
Egy hölgy kedvesen szólt, hogy legyen elől a személyink, lakcimkártyánk, vállalkozóink. 8.15kor sorra kerültem. Senki se próbált meg megelőzni, s ami még szomorúbb, senki se ajánlott fel százezreket a helyemért.
Bementem.
Kedvesek voltak.
A számitógép megmondta, hogy mit csinálok. Hogy az miként változik. Értsd, bonyolódik. Kiválasztottam az engem érdeklő tevékenységet. Kinyomtatták az új igazolványt. 10 perc volt. Elköszöntem.
8.25 volt.
Mentem a postára. De ez már egy másik történet.