Sorban

A hideg nyári szél megcibta a szakállam és álltunk rendületlenül a Központi Okmányiroda elôtt, mint végvári vitéz a törököt lesve.

- Ott a Gyôzike! - mondta a mögöttem sorbaálló mániákus koránkelô, aki hétre ért ide Biharkeresztesrôl.

Elszakadtam a kortárs magyar kultúrától és nem tudtam, mirôl van szó, csak egy kialvatlan (másnapos?) alakot láttam a sor elején. A többiek azonban ismerték ôt.

A beszélgetés elkanyarodott Gyôzikére, majd visszatért arra, hogy az "elmúlt nyócévben" meg elôtte azért jobban mûködtek az okmányirodák és az esôverte Visegrádi utcánál azért jobb helyeken is lehetett várakozni. (Az esôverte szó helyett itt más szót használtak, de Ribizlifozelek tekintettel van a vallásos olvasók érzékentségére.) Volt, aki a Pólust, más a Lurdy házat emlegette nosztalgiával.

- Örüljünk, hogy nem kenyérért állunk sorba! - erre aztán senki se tette hozzá, hogy az majd késôbb jön.

Közeledett a nyolc óra. Izgatott hullámzás futott végig az embereken. Pontban nyolckor megnyíltak a kapuk és elkezdôdött a sorszámosztás. Vagy hetvenen fegyelmezetten betrappoltunk a helyiségbe.

Én a falra kifüggesztett NER-t olvasgattam és svejki hangulatban a légyszart kerestem rajta. Egyelôre nem találtam.

Nyolc óra nulla ötkor már nem volt szabad kapacitás, már csak a sürgôsségi útleveleseket fogadták jópénzért.

Innentôl kezdve azonban minden ment, mint a karikacsapás. Az ügyintézôk profik voltak és tízre minden el lett intézve.

Mindennel elégedett voltam, amíg be nem mentem a wc-be. Ezt nem kellett volna.

Sorszámért állok sorba

Éveken át magyaráztam, hogy Magyarországon az okmányirodák tökéletesen mûködnek. Tévedtem. Már nem.

A hideg nyári szél beletépett a szakállamba, ahogy megálltam a sor végén.

7:00
Reggel.
Vasárnap.

Központi Okmányiroda.

Pár napja Á-hoz igyekeztem, amikor felhívott, hogy mentsem ki a bankból. Lejárt a személyije és sûrgösen utalnia kellene pénzt. MOST.

Elmennék és elküldeném-e én.

Egy jó ribizlifozelek ahol tud, segít. Vigyorogva beperdültem a bankba, szütyôm mélyébôl elôástam a pénztárcát, személyit, letettem a dokumentet a pultra: lejárt.

Öt napja, de ez lényegtelen.

Szerencsére volt nálam egy másik dokument.

Pénz utal.
Ribizli önkormányzathoz beperdül. Ribizli emlékei szerint az okmányirodák jól mûködnek.

Személyi kéne.
Húzok.
Volt idôpont. Augusztus 10-re. Július közepe volt.

- Ha foglalnék idôpontot interneten vagy telefonon?
Az ôr belenézett a papírokba.
- Lehet. Augusztus közepére lehet foglalni.

A fickó kedves volt, adott egy papírt Budapest összes okmányirodájának címével.

Párat felhívtam.
Amelyikkel tudtam beszélni, az augusztus közepét és végét emlegette.

De a központi okmányirodában hétvégén - vasárnap is! - van félfogadás reggel nyolctól.

Szombat reggel nyolckor ott álltam az esôben az okmányiroda elôtt.

- Mára már nincs sorszám - mondta kedvesen az ügyintézô. Próbáljon reggel hétre jönni.

Megpróbáltam.
Sikerült.
Harmincharmadik voltam.
Elkezdtem sorbaállni sorszámért.

Foly. köv.